Élet-Stílus

Miért utáljuk a szúnyogot?

admin
admin

2007. 06. 25. 10:12

Valójában növényi nedvekkel táplálkoznak, a vérre csak szaporodáshoz van szükségük. Maga a szúrás nem fáj, szervezetünk „válaszreakciója” okozza a viszketést. Megemésztik a HIV-vírust, és sok faj megsínylené, ha örökre kiirtanánk őket – a szúnyogcsípés nyomában jártunk.

A szúnyogok rendjébe sorolt rovarok jó része – lószúnyogok, árvaszúnyogok – semmilyen kellemetlenséget nem okoz az embereknek. Az igazi, vagy csípőszúnyogok (Culicidae) családjának egyes tagjai viszont szinte valamennyiünk életét megkeserítik. A Magyarországon kimutatott mintegy 44 szúnyogfaj közül csak néhány faj szívja az emberek vérét, de nagy egyedszámuk miatt ezt is sokkal többnek érezzük a kelleténél – írja a National Geographic Online.

Vérben születik

Nálunk gyakori csípőszúnyogok a gyötrő szúnyog, a mocsári szúnyog és a dalos szúnyog. Bár Magyarországon is élnek maláriaszúnyogok, de szerencsére ritkák, és nem terjesztik a rettegett kórt, a maláriát. A szúnyogok hímjei teljesen ártalmatlan, növényi nedvekkel táplálkozó rovarok. A szúnyogok nőstényei is életük jelentős részében növényi nedveket szívogatnak, de sok fajnak a sikeres peterakáshoz legalább életében egyszer vért kell szívnia. Vérszívás nélkül a lerakott peték életképtelenek.



Vér nélkül a peték életképtelenek (forrás: sxc.hu)


A vérrel jóllakott nőstény szúnyog rendszerint pocsolyák vagy viszonylag háborítatlan állóvizek felszínére egyesével vagy csomókba rakja akár több száz petéjét. A petékből néhány nap alatt kikelnek a lárvák, majd többszöri vedlés és a bebábozódás után – a víz hőmérsékletétől és fajtól függően – akár egy hét alatt is kifejlődhetnek a vérszívásra kész szúnyogok. A szúnyog látása nem túl jó, de a szaglásuk és a hőérzékelésük rendkívül kifinomult. A testből kisugárzódó hő és néhány jellemző illatkomponens, meglepő módon még a kilélegzett szén-dioxid is az áldozatához vezeti a szúnyogot.

Veszettül viszket

A nőstény szúnyogok szúró szájszerve a mi méreteinkhez képest olyan apró, vékony és hegyes szerv, hogy a szúrást magát sem a vérszívás közben, sem később nem érezzük. Ahhoz, hogy a rovar gondtalanul tudjon táplálkozni és emészteni, a nyálával antikoaguláns anyagot juttat a szúrás helyére – valójában „beleköpi” a sebbe – ami megakadályozza, hogy a vér megalvadjon szívás közben. Immunrendszerünk felismeri a szervezetünkbe jutott szúnyognyálban lévő idegen fehérjéket, és úgynevezett 1. típusú vagy azonnali túlérzékenységi reakció jön létre. A reakció lényege a „betolakodó”, vagyis az idegen fehérje mielőbbi eliminálása. Ebben főszerepet játszik a szöveti hízósejtekből felszabaduló hisztamin nevű anyag.

A hisztamin elősegíti az erek tágulását és a fehérvérsejtek megjelenését a csípés (szúrás) területén, ami az idegen fehérje gyorsabb eltávolítását szolgálja. Mindemellett a hisztamin erős szövetizgató hatással is bír, az érfal áteresztőbbé válása miatt az érpályából folyadék áramlik ki a szúrás helyén, ez vezet duzzanathoz, a bőrben lévő idegvégződések ingerlése pedig viszketést eredményez. A bőr kipirosodásáért a környező erek tágulata felelős, ami szintén a hisztamin számlájára írható. A szúnyogcsípés kellemetlen tünetei néhány nap alatt maguktól is elmúlnak.

Rákkeltő védekezés?

A szúnyogok ellen egyéni és szervezett védekező módszereket is bevetnek. Az egyéni védekező eszközök általában a fizikai elszigetelés (szúnyoghálók, szorosan záró, átszúrhatatlan öltözet) és szúnyogriasztó szerek (a legjobban a dietil-toluamid tartalmú készítmények váltak be) alkalmazásából áll. Ez utóbbiakat lehet testre permetezni, illetve párologtatóval vagy füstölővel a levegőbe juttatni.

Szervezett védekezés esetén az imágók (kifejlett rovarok irtására) ma még leginkább két szert permeteznek a fertőzött területekre, a dklórfoszt és a malationt. A rákkeltő hatással gyanúsított diklórfoszt a készletek – feltehetőleg idei – elhasználása után kivonják a forgalomból. A lárvákat úgy lehet a természetre viszonylag kíméletes módon elpusztítani, ha Bacillus thuringiensis baktériumot tartalmazó készítményeket juttatnak ki a szaporodóhelyekre. De ez az eljárás sem tökéletesen szelektív, így hasznos rovarok is áldozatul eshetnek az irtásnak.

A Balatonnál múlt héten kezdődött a szúnyogirtás. A most használt vegyszeres irtás a már kifejlett szúnyogokra hat, ennél hatásosabb lenne a lárvákat elpusztító biológiai védekezés, továbbá az, ha az „utánpótlást nevelő” háttérterületeket is mentesítenék – mondta az MTI-nek Gáspár János, az irtással megbízott cég munkatársa. Ám ez a módszer csak akkor hatásos, ha közvetlenül a lárvatelepek fölött szórják ki a szert, amihez pontos térképre volna szükség, ilyen azonban még nem készült a Balatont körülvevő külterületekről – közölte.

—-Megemésztik az AIDS-et—-

Korunk rettegett fertőző betegsége, az AIDS testnedvekkel, vérrel és ondófolyadékkal terjed. Logikusan következik a kérdés, hogy ha az injekcióstű képes átvinni a fertőzést egyik emberről a másikra, akkor a szúnyog tűhegyes szívókája miért nem? A szúnyog három feltételezett mechanizmussal terjeszthetné a HIV-fertőzést. Az egyik lényege az volna, hogy a szúnyog nem emészti meg a vírusokat, hanem azok áthaladnak az emésztőcsatornán, és bekerülnek a nyálába. Több kórokozó is terjed ezzel a módszerrel: ilyen például a malária és a sárgaláz. A HIV vírus azonban nem áll ellen a szúnyog emésztő enzimeinek, a rovar gyomrában lebomlik, fertőzőképességét elveszíti.

A másik mechanizmus a szúnyog szájszervére, szívókájára tapadt vérrel való fertőződés volna. Így terjed például a lovak fertőző vérszegénysége egyik állatról a másikra. A HIV esetében ez azért nem játszhat szerepet, mert egyrészt a vírus a szabad levegőn egy-két óra alatt elpusztul, másrészt a HIV-fertőzöttek vérében általában nagyon alacsony a keringő kórokozók száma. Kiszámolták, hogy az ilyen jellegű fertőződésnek még magas vírusmennyiség esetén is mintegy 1/10 millió az esélye.

A harmadik mechanizmus pedig az lehetne, ha a szúnyogot egy HIV-pozitív személy „megkóstolása” közben az illető elzavarná, és az egy egészséges személyen folytatná a táplálkozást, aki viszont agyoncsapná a szúnyogot. Így a rovar emésztőcsatornájában lévő fertőzött vér bekerülhetne az egészséges személy vérkeringésébe, és kialakulhatna a fertőzés. Ez azonban szintén nem következik be, a fertőzöttek vérében lévő nagyon alacsony vírusmennyiség miatt.

A malária azért terjed szúnyogok által, mert a kórokozó Plasmodium fajok nem csupán túlélnek az Anopheles szúnyog emésztőrendszerében, hanem fejlődési ciklusuk egy igen fontos része is lezajlik ott. A kívánt fejlettségi szint elérésekor a nyálmirigybe vándorolnak, ahonnan a szúnyog táplálkozás során bekerülnek az ember vérkeringésébe. A szúnyogok ugyanis vérszívás előtt nyálat bocsátanak ki, amely a vér alvadását megakadályozó anyagot tartalmaz.

Mire jó a szúnyog?

A nőstény szúnyog, miután finom sebet ejt, befecskendezi nyálának egy cseppjét, megakadályozva ezzel a vér megalvadását. Ezután addig szív, amíg gyomra meg nem telik. Hogy kinek hiányoznának a szúnyogok, ha hirtelen eltűnnének a Föld színéről? Bizonyos hal-, béka-, denevér- és madárfajnak mindenképpen, amelyeknek étrendjén gyakran szerepelnek.

Ha pedig elvonatkoztatunk az emberközpontú megközelítéstől, a szúnyogok egyik hasznának a különféle populációk túlnépesedésének megakadályozását nevezhetnénk. Kissé morbid ez a felvetés, de kétségtelen, hogy az a néhány szúnyogfaj, amely bizonyos állatfajokra veszélyt jelentő fertőzést terjeszti, hozzájárul a populációk túlnépesedési problémáinak megoldásához.

Ökológiai szempontból a szúnyogoknak, és minden más, az ember számára kellemetlen vagy veszélyt jelentő rovarnak fontos szerepe van az érintetlen területek védelmében is. Az álomkórt terjesztő cecelegyet például szokás Afrika legfontosabb természetvédőjének is nevezni, hisz híre távol tartja a még érintetlen vadonoktól az újabb és újabb területeket művelés alá vonó embert.

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.