A falu népéhez

Lázas napokat él az ország. Nehezen jutnak el a hírek a falvakból a fővárosba. A falu népe is nagyrészt arra a szűkszavú tájékoztatásra van utalva, amit a rádió ad az ország és a világ számára. De ez a tájékoztatás nagy eseményekről ad hírt. Nagy jelentőségű változások következtek és következnek be az ország életében. Olyan új ország, valóban szabad valóban független, demokratikus, szocialista Magyarország képe bontakozik ki most, amelyért nagyon sokat kell még dolgozni, küzdeni, mert nagyon súlyos károk érték a az országot, Budapestet. De ez a Magyarország igenis, felépül. Ezt akarja a párt, ezt akarja az új, most alakult nemzeti kormány. Ezt akarják a munkások, az értelmiségiek. Ezt akarják, hiszen ezért harcolt z ifjúság. Ezt akarja – hiszen ezért várta vissza a kormány élére Nagy Imrét – a magyar parasztság is.
A pártot és a korányt olyan emberek vezetik, akikben hazánk minden rétegének bizalma és reményteljes várakozása találkozik. Örömmel hallottuk azt a Vas megyei visszhangot, amely ennek a változásnak a hírére hozzánk érkezett. Vasszentmihályról, több járásból jelentik: parasztság nagy megnyugvással vette tudomásul, hogy a kormány vezetését Nagy Imre vette a kezébe. Nagy Imre elvtárs személyében biztosítékot lát arra, hogy leszámolunk a múlt hibáival. További biztosítékot láthat azokban a személyi változásokban is, amelyek az új nemzeti korányban bekövetkeztek. Az a Kovács Béla lett a földművelésügyi miniszter, aki a Rákosi-féle önkény idején éveken át börtönben szenvedett, s aki annakidején a Kisgazdapárt főtitkára volt. Az a Kádár János lett a párt első titkára, akit ugyancsak a börtönbe vetett személyi önkény. Az ő személyük is biztosíték arra, hogy nemcsak szavakban ítélik el a törvénytiprásokat, a parasztság nagy-nagy sérelmét, hanem – minden tekintetben érvényesül a jog, a szabadság, a biztonságos termelés elve a falun is. De nemcsak a személyi változások nyújtottak erre biztosítékot. Törvényeket hoznak a nép, a munkásság, a parasztság érdekében való törvényeket, hogy megszűnjék a falusi létbizonytalanság, hogy jövőjével nyugodtan tervezhető parasztság éljen és termeljen az országban. A párt és a nép legjobb erői megkezdték már korábban is ezért a harcot, azonban a fejlődésnek makacsul útját állták a néptől, a munkásosztály, a dolgozó parasztságtól elszakadt, a múlt bűnében leginkább részes egyes vezetők. Félreállították őket. A Vas megyei parasztok a változás hírére sok helyütt azzal választottak, hogy ezekben a nehéz és sorsdöntő napokban a nélkülözés óráiban élelmiszert, gabonát, sertést küldenek a fővárosnak, testvéreiknek, a munkásságnak.
Tudjuk, hogy a parasztság körében a termelőszövetkezetekben is, az egyéni gazdák körében is sokan most várakozóan töprengenek: vajon mi lesz a jövőben? Hogyan alakul a helyzet? Milyen változások lesznek a falusi politikában? Érthető ez a várakozás. Az ország és egész társadalma sorsdöntő kérdései vannak most napirenden. Sok Mindent meg akarunk változtatni, sok mindenben- új módon akarunk dolgozni. Új módon akarjuk – az egész dolgozó parasztság jóváhagyása mellet – erősíteni a termelőszövetkezeteket. A parasztság, a falu problémáit is meg kell oldanunk, nem nélkülük, hanem velük, a parasztok millióival együtt. Nagy munka vár ránk. De ki tudhatná jobban, mint a falu népe, hogy kenyér nélkül nem lehet dolgozni. S most már az újjászülető országért akarunk dolgozni. A független Magyarország népének a szocialista demokrácia útján haladó hazánknak az ország népének a több szabadság mellé – több kenyeret kell adnunk. Gondoljatok ti is az ország jövőjére! Vessetek gyorsan, minél többet!
Hosszú heteken át a szárazság akadályozta a vetést. De akadályozza az is, hogy sok helyütt bizonytalanság volta falvakban. Várták, hogy változás legyen. A változás bekövetkezett. A parasztság, a falu problémáit meg fogjuk oldani, de mindenki tudhatja, hogy bármily gyorsan és határozottan s akarja a kormány, nem lehet egyik napról a másikra minden t megtenni. De igenis, egyik napról a másikra – vetni kell! Be kell vetni minden előkészített földdarabot s elő kell készíteni, szántani, tárcsázni kell, ami még hátra van. Vetni kell, vetniök kell az egyénileg dolgozóknak és a termelőszövetkezeteknek, hogy a több szabadság mellé – több kenyerünk legyen.