A KTM Duke megjelenésekor alaposan felforgatta az utcai enduro (funduro, supermoto) motorok piacát. Minőségi, endurokból némi átalakítással utcai kanyarvadásszá alakított supermotokat sokan kínáltak, de olyan motort, amit kimondottan mindennapi használatra fejlesztettek volna ki, bevált, robosztus enduro alapkon, és ami ránézésre mégsem supermoto, nos olyan nem volt. Talán most sincs.
A kis herceg (Duke – angolul: herceg) hamar megkülönböztetett pozíciót vívott ki magának a hierarchiában. Megfizethető áron, kompromisszummentes minőségű, megbízható ördögszekér kevés volt és van a piacon, főleg olyan, amelyik ennyire jól néz ki. A ránézésre talán nem annyira brutális, de messziről látszik, hogy életveszélyes. Dinamikus élek futnak végig rajta, jellegzetes KTM arculati elemek köszönnek vissza, miközben az egész motor teljesen egyedi.
És mi lesz a belbeccsel? Már meg sem lepődöm a szivatón, oké, ezzel meg kell barátkozni, nincs mese. A motor, jóllehet papíron megegyezik a Supermoto hajtóművével, sokkal csendesebben jár, és ami igazán kellemes meglepetés, feleannyira sem rázkódik és lényegesen csendesebb is. Az üléspozíción sokat nem lehetett javítani, de azért sikerült, még kompaktabb, szabadon csúszkálva a banánülésben bárki megtalálja az aktuális motorozási stílusának megfelelő helyzetet.
Fotó: Vezess.hu
Az elindulás és a következő néhány kilométer és legfőképpen a szivató kicsit visszazökkent a valóságba, a herceg akut meghűléssel küszködik, köhög, amíg el nem érem az üzemi hőmérsékletet, folyamatosan állítgatni kell a kis karon. Utána aztán már semmi gond, de egyesbe menet közben ne váltsunk vissza, mert a piszok nagy nyomaték blokkolja a hátsó kereket és lehet újraéleszteni.
A motor valószínűleg kapott egy kiegyensúlyozó tengelyt, amitől nemcsak a kormányra, és az ülepemre ható remegés enyhült érezhetően, hanem a teljesítményleadás is sokkal kellemesebb, kezelhetőbb lett. A váltó pontosan kapcsolható, és így az egész hajtáslánc harmóniába kerül a motorossal, nem kell küzdeni, a motor méltósággal, de fiatalosan követi minden parancsomat.
A futómű annyival finomabb csak a Supermotoénál, amennyivel egy utcai motorosnak ez még jól esik presztízsveszteség nélkül, mert azért mégiscsak egy sportmotorról van szó. Az útminőség fogalma relativizálódik, teljesen mindegy, milyen a burkolat, van kátyú, vagy nincs, poros-e, egyáltalán.
Fotó: Vezess.hu
Ha autópályára tévednénk, akkor sincs miért aggódnunk. A duke, persze nem egy túramotor, de a Supermoto-hoz képest félig-meddig az. 140-ig simán lehet vele gyorsítani, nyoma sincs kormányszitálásnak, tapadási erő csökkenésnek, vagy tenyér- és fenékzsibbasztó mikrohullámú remegésnek. Kapaszkodni azért kell rendesen, de csak úgy a miheztartás végett, hogy tudjuk, min ülünk.
A következő pihenőnél döbbenek rá, hogy a varázslók sem tévedhetetlenek – vagy csak ügyetlenek, de a motort sem szerelték fel üzemanyagszint jelzővel – marad a hasraütés, vagy a nagyon biztonsági tankolás.
A motorról bővebben a Vezess.hu oldalain olvashat.
