Bezzeg régen nem volt semmi rohanás, költségvetése is csak karácsonyra lett hazánknak, most meg hét egymást követő napon pörög a t. Ház, ma például éjfélig tart a tánc. S mindez miért? Hát hogy az orbáni módi szerint még a nyári szünet előtt meglegyen a jövő évi büdzsé. Na, de messze még a nyár! Áh, csak annak, aki majd augusztusban fekszik ki egy hétre a szabadi-fürdői szabad strandra.
Vállaltan rosszindulatú feltételezésünk szerint azért hajtja mától ostorral Orbán a képviselőket, hogy nyugodtan lehessen élvezni a mérkőzéseket.
Egykor (na, jó, egy után pár perccel) Európa napjára emlékezéssel indult a Parlamentben a szokásos iszapbirkózás. A fő műsorszám – amellett, hogy maga Orbán Viktor is válaszol interpellációra, azonnali kérdésekre – a kvótareferendum kiírásának napirendre vétele: a terv mustármagja akár már holnapra szárba szökkenhet, a népszavazásra pedig szeptember végén számíthatunk.
Agymenés
A napirend előttik sorát gyér padsorok előtt Szél Bernadett nyitotta: könnyű kis matolcsyzását oda futtatta ki, hogy a magyar bérek a visegrádi országok sereghajtói.
A bicska kinyílik az ember zsebében, tisztelt képviselőtársaim.
Ezt az állami vezetők fizetésén háborogva jelentette ki a zöld asszony.
Honnét indultunk 2010-ben?!
Ez pedig már a Szélre reagáló Cseresnyés Péter államtitkár válaszának eszenciája. Az aprója pedig az, hogy Orbán alatt ötvenegy százalékkal nőtt a minimálbér.
És még azt a bizonyára szellemesnek szánt riposztot is följegyezzük az államtitkártól, hogy:
Nem tudom, képviselő asszony tudja-e, mi a különbség a reálbér és a minimálbér között!
A migráncsozást a Jobbik vette elő, magyar hangja Bana Tibor. A képviselő a kvótaellenes népszavazás kapcsán arra szólít fel, utasítsuk el Brüsszel „agyament kezdeményezését”.
Katonát Körmendre
Bana körmendi, s természetesen sürgeti a városában a múlt héten nyílt menekülttábor, sőt az összes magyarországi befogadóállomás mielőbbi felszámolását.
Kontrát államtitkár szerint bár a kormány visszaszorította hazánkban az „illegális migránsáramlást”, de a veszély ezzel nem múlt el.
Kontrát kérte a Jobbikot, tartózkodjon az olyan, “politikai haszonszerzés motiválta” akcióktól, mint amilyen a múlt héten abszolvált radjobbos tüntetés volt.
Migráncsok a Gutenberg-galaxisban
A kerdem Vejkey képviselő a Könyvhétbe szervülő Szent István könyvhétről dobbantva addig a klasszikusig röpült, hogy „Európa vagy keresztény lesz, vagy nem lesz”.
A szoci Tóbiás József szerint „észszerű és egyszerű”, hogy a kvótaellenes referendummal egy napon két ellenzéki felvetésről, a szocialisták javasolta állami földek értékesítésének tilalmáról, valamint Kész Zoltán független országgyűlési képviselőnek az állami vezetők kétmillió forintos bérplafonjára vonatkozó kezdeményezéséről is döntsenek az emberek.
Az Úr hangja
Rogán miniszter a szocialisták elnökválasztási kampányát sejti Tóbiás aktivitása mögött, és arra kérte a pártelnököt, ha összejött a szükséges számú aláírás, nyújtsa be azt; hasonlatként az ismert poént hozta fel:
Megszólal az Úr hangja, hogy mégiscsak vásárolj, fiam, egy lottószelvényt!
Rogán búcsúzóul arra hívta fel Tóbiás figyelmét, hogy a Fidesz nem migránsok, hanem Brüsszel kötelező betelepítési kvótája ellen szervez népszavazást.
A szintén napirend előttiző Kósa Lajos fölzárkózott Rogán mögé. A frakcióvezető szerint:
blöff a balos népszavazási kezdeményezés.
Kósa úgy sejti, nincs meg az ellenzéki százezer aláírás. Majd azon ironizált, hogy:
Egymillió aláírás sem illúzió.
Rogán matekja
Rogán szerint kiderült végre, Brüsszelnek mennyit ér egy migráns, s mennyit egy magyar polgár. Egy menekült visszautasításáért ugye bő hetvenmilliót kéne fizetnie a tartózkodó országnak, egy magyar viszont, így Rogán, csupán egymilliót kóstál, ugyanis a mostani hétéves ciklusban fejenként „mindössze” egymillió forint jut honfitársainkra.
Az interpellációk sorában földezett a szoci Gőgös Zoltán, egészségügyezett párttársa, Tukacs István, a jobbikos Szilágyi György immár harmadszor próbálkozott „Önök off-shore szervezetek? Fáradjon a kasszához, a magyar állam szívesen fizet önöknek!” címmel, Szél Bernadett sokadjára ágált a panelek hőszigetelése mellett, újszerűen az “energiavámpír” kifejezést használva azokra, akik elvonták a lakosságtól a korábban nekik címkézett milliárdokat.
Kedvencünk Nagy István államtitkár alábbi mondata:
A legendák és a valóság között az a különbség, hogy a legendák legendák.
Jó duma, bár meg sem közelíti Kósa Lajos legendás Matolcsy-mentegetését (a közpénz az közpénz), de a frakcióvezető kopírozásáért bizonyára simogatás jár képviselőcsoporton belül.
Luxuszacc
A cáfolhatatlan állítás amúgy a jobbikos Magyar Zoltán azonnalijára válaszul hangzott el. Magyar felszólalásából említésre méltó a “luxuskávéház” kifejezés, mutatva, közéletünkben mily végtelen lehetőség áll a “luxus” előtt az összetett szóalkotás versenyszámban. (Amúgy Magyar azt firtatta, a minap mi a csudáért kávézott a földes Bitay államtitkár Mészáros Lőrinccel.)
Az interpellációkat szerény figyelem kísérte, kíséri, a képviselők lélekben már nyilván Orbán Viktorra készülnek.
Fotó: Berecz Valter
Móka kategóriában jegyeztük fel, hogy népességfogyás témájában Soltész Miklós államtitkár arra hívta fel az Iránytű intézet adataival támadó jobbikos Novák Előd figyelmét a forráskritikára, hogy egyúttal a Századvég kutatásaira hívta fel a figyelmet.
Legcukorabb
Az pedig a cukorság netovábbja volt, hogy amikor Jakab levezető elnök köszöntött egy a karzaton ülő gimnazista csoportot, mind a tizenkilenc ifjú vigyázzba vágta magát. Pedig paradicsomot is dobálhattak volna.
Fénypont
A nap fénypontját kétségtelenül az azonnali kérdések azon csokra jelentette, melyekre a miniszterelnök felelt – volt pár gyomros.
Meddig maradhat a helyén Orbán két kinevezettje, Polt Péter és Matolcsy György?
Ezt kérdezte a miniszterelnöktől a szoci Harangozó Tamás, aki szerint a nemzeti együttműködés rendszere mára átfordult a nemzeti együtt bűnözés rendszerévé, zajlik az országkifosztás.
Olyan a fogadj isten, amilyen az adjon isten –
felelt kedves szófordulatával Orbán, felróva Harangozónak, hogy még huszonkilenc évesen bő hárommillió forint tanácsadói fizetést vett fel Pakson. Aztán felhívta Harangozó figyelmét a törvény betűjére, miszerint nem a miniszterelnök nevezi ki a legfőbb ügyészt és a jegybankelnököt, hanem az államfő.
Mit gondol, ki maga? Teljhatalmú kormányzó vagy király? Mindenki tudja, hogy ők az ön személyes kinevezettjei! –
így reagált a felindult Harangozó.
Majd űrképpel élt:
Ez az ország akkor járna jól, ha kilőnénk mindkettejüket a Holdra.
Végül személyes megtámadottságát illetően kijelentette:
Bíróságon fogok elégtételt venni.
Az azonnalik sorában a jobbikos Vona Gábor a kvótaellenes népszavazás kapcsán arra kérte a kormányfőt, „mondjanak le a politikai kampányról”, inkább most azonnal, a Jobbik támogatásával, kétharmaddal foglalják alaptörvénybe a kvóta elutasítását.
Pubi
Orbán erre a jobbikos Z. Kárpátot idézte, aki pár hónapja még határozottan a referendum mellett érvelt. Majd szintén személyesre vette a vitát:
Önök radikálisból mérsékeltek lettek, férfiakból cuki zsúrpubik… De nem lep meg, hogy feladják az elveiket, és döntéseiket kizárólag taktikai lépések motiválják.
Naná, hogy Vona is odavert egyet:
Hogy ki mennyire változik meg, ahhoz önnek nem kell a szomszédba menni. Nem én ültem a Liberális Internacionáléban, hanem önök.
A Jobbik-elnök szerint „a korrupció egész Magyarországot maga alá gyűri, Mészáros Lőrincek és Habony Árpádok rohangálnak… Az ön számára nem a kvótaügy megoldása, hanem a kvótaügy fenntartása a létfontosságú”.
Erre Orbán azzal jött, hogy ő „zéró toleranciát” hirdetett a korrupció ellen, majd azzal vádolta Vonát, hogy Brüsszel kottájából játszik, s javasolta a hozzá képest fiatal politikusnak:
Maradjon meg magyarnak, jobban áll az önnek.
Orbán pár hete azt mondta, akkor rendül meg bizalma Matolcsy Györgyben, ha összeszakad föld és ég.
A zöld politikus szerint egyértelmű, hogy a jegybank meglopta a devizahiteleseket.
Megmentették a devizahiteleseket –
Orbán szerint így szól helyesen a mondat. És van folytatása is a gondolatnak: “Matolcsy György a lehető legjobb jegybankelnök, aki csak lehet, nélküle a devizahiteleseket még mi sem tudtuk volna megmenteni.”
Schiffer kifogásolta, hogy „off-shore lovagok” mozognak a jegybank körül. Orbán erre deklarálta, igenis helyesli, hogy a jegybank főiskolát épít, vagyont halmoz föl, ösztöndíjakat ad, festményeket vásárol vissza.
Gyöngyösi megjegyezte, hogy Faraont a Forbes magazin fehér galléros bűnözőnek titulálta, és 1992 óta körözi az FBI.
Nem lehetne inkább pumpa?
Orbán válaszában azt állította: a kormány megvizsgálta az üzletet és a személyt, mármint a szaudit, és meggyőződött róla, hogy nincs nemzetbiztonsági kockázat.
Egyelőre maradnék.
Így reagált kormánypárti derültséget keltve a miniszterelnök.
Majd Gyöngyösi is kapott egy tockost:
Azt sem tudom, hogy önt ki pénzeli.
Majd megjegyezte, nem érti, ha valakit a kilencvenes évek óta valóban keres az FBI, hogyan fordulhat elő, hogy szabadon üzletelhet szerte a világban.
Kommuna!
Azt mondta, ofsorozik itt Mikola István, ofsoros a letelepedési kötvény, ofsorozik egy államtitkár, bármerre fordul, ofsorokba lopják a magyar adófizetők pénzét.
Az offshore kommuna liberális műfaj.
Ez volt az orbáni válasz vicces része.
Poént, cukiságot a jobbikosok is hoztak a patkóba, egy miauval búcsúzunk.
