Zacher Gábor: Börtönbe senki ne kerüljön füvezésért!

Úgy tűnik, globális szinten a legalizáció és a dekriminalizáció irányába haladunk.

Nálunk, Magyarországon ezt nem gondolnám. Hányan is voltak a múlt heti tüntetésen?

Nem túl sokan, információnk szerint körülbelül harmincan. Annak ellenére, hogy a Facebookon mintegy háromezren jelezték a részvételi szándékukat.

Na látja. Körülbelül ennyire érdekli ez az embereket.

Vagy csak nem bíznak semmilyen érdemi változásban.

Úgy gondolom, ha valakinek fontos ez az ügy, akkor megjelenik ott, hitet tesz mellette. Régen a Kendermag Egyesület által szervezett tüntetések nagyobb tömeget vonzottak. Mára, úgy látszik, elhalt a dolog.

Mindenesetre kitart az álláspontja mellett, hogy a marihuánát legalizálni rossz ötlet. Miért?

Elsősorban azért, mert a hatása kiszámíthatatlan. Attól, mert valaki már hatvanszor szívott, nem biztos, hogy hatvanegyedszerre is ugyanolyan hatást tapasztal majd. Vegyünk egy példát: merőben más a helyzet, ha megállít a rendőr, megszondáztat és tovább enged annak ellenére, hogy megittam egy-két korsó sört, vagy ha ugyanolyan véralkoholszint mellett áthajtottam három emberen. Hogyan lehetne általánosságban meghatározni, mikortól veszélyezteti valaki a saját és a környezete biztonságát?

Ilyenkor jön az az érvelés, hogy bezzeg az alkohol legális, pedig kiszámíthatatlan, gyakran vezet  önkontroll-vesztéshez, ráadásul függőséget is okoz.

Persze, ez így igaz. Ha ma találnánk fel az alkoholt, az etanol kéne, hogy a világ legféltettebb titka legyen. Nagyságrendekkel súlyosabb probléma Magyarországon is, mint a marihuána. Azt azonban nem gondolom, hogy ebből kiindulva indokolt lenne az utóbbi legálissá tétele.

Egy veszélyes szer elfogadottsága nem vonja maga után, hogy egy másikat is elfogadtassunk.

Inkább a másik oldalról közelítenék: az alkoholfogyasztást kéne visszaszorítanunk.

Az mennyiben meghaladott álláspont, hogy a marihuána utat nyithat más szerek felé?

Ez a kapudrog elmélet, amely szerint aki ma füvet szív, az holnap majd heroinnal lövi be magát. Rég meghaladott, hülyeség. A problémát inkább abban látom, hogy a fű által a hasonló hatással bíró, de rendkívül kiszámíthatatlan szintetikus marihuána-származékok legalizálása is napirendre kerülhetne. Gondoljon bele: ezekből körülbelül 250 féle létezik. Ha beengedem a THC-t (a marihuána hatóanyagát), akkor milyen alapon szorítom ki a többit? Hiszen a hatásuk majdnem megegyezik. Aztán persze engedjem be a következőt is, meg a következőt is. Én változatlanul azt vallom, hogy

az ajtó zárva tartása több mindentől megóv minket, mint ha egynek is utat engednénk. Valahol meg kell húznunk egy határt, mint a biztonsági őrnek a szórakozóhelyen, amikor azt mondja: mindegy, ha pont úgy nézel ki, mint a sorban előtted álló, többen már nem jöhettek be.

Mit gondol arról az érvről, hogy a legalizáció útján legalább ellenőrzött forrásból szerezhetné be a fogyasztó a füvet?

Nem gondolom, hogy ez szempont. Ma Magyarországon a legtöbb rendszeres fogyasztónak vagy van otthon két-három növénykéje a balkonon, vagy fix dílertől szerzi be a szokásos adagot. A probléma ezért elsősorban nem a marihuána ellenőrzésével, hanem a már említett szintetikus származékok terjedésével van.

Nálunk egyelőre több év szabadságvesztéssel is sújthatják a fogyasztót. Mi a véleménye erről a jogi szabályzásról?

Nem értek egyet vele.

Ha valakit füvezésen érnek, menjen közmunkára, szedjen hulladékot meg PET palackot az erdőben. Börtönbe ezért ne kerüljön.

Ott van a brit példa is: náluk a rendőrség szemet huny a marihuána-fogyasztás fölött, annak ellenére, hogy maga a fű továbbra is illegális.

Ez sem jó hozzáállás. Lehet, hogy valaki azért szív, mert így könnyebb elaludnia, jobb a szex, érdekesen torzulnak a hangok. Azt azonban soha nem lehet garantálni, hogy a következő – akárhányadik – alkalommal is ilyen élményei lesznek.

A marihuána előidézhet elvonási tüneteket, pszichózist, pánikrohamot, utóbbira akár egyetlen elszívott füves cigaretta is képes.

A pánikrohamról és a füvezés közben érzett szorongásról sokan úgy tartják, hogy a használó pszichés állapota is befolyásolja. Szerintük mentális kontrollal javítható az élmény.

Nem, ilyen nincsen. Gondoljon bele: ilyen alapon a pánikbetegség is csak elhatározás kérdése lenne. Ha érzem, hogy közeleg egy roham, leülnék meditálni egy kicsit, és már el is múlna. Nem így működik, hiszen nem tudunk ilyen mértékű kontrollt gyakorolni az agyműködésünk felett. Ha pánikrohama van füvezés közben, akkor egyszerűen „rosszul sült el az agya”.

Mi a helyzet a hosszú távú hatásokkal?

Tény, hogy a fű használata lassabb leépüléshez vezet, mint például az alkohol. Minél magasabb szellemi szintről indul valaki, annál diszkrétebbek a jelek. Ennek ellenére magam is tapasztalom a változásokat a régóta füvező ismerőseimen: fokozatosan romlanak a kognitív képességeik, mint például a memória, a fejszámolási vagy az olvasási készség.

Sokan vitatják, hogy a rendszeres fogyasztás függőséget alakítana ki. Mi a tapasztalata ezzel kapcsolatban?

Világos, hogy a marihuánafogyasztó nem lesz zombi, és nem is produkál olyan tüneteket, mint a heroinista. De ha megszokta, hogy esténként elszív három-négy spanglit, és aznap nincs otthon cucc, garantáltan ott fog pörögni hajnali ötig. Ingerült lesz, emelkedik a vérnyomása, szaporábban ver a szíve. A többség persze nem egyedül, hanem társaságban kezd el füvezni, ekkor kell tudni nemet mondani. Akkor is, ha furcsán néznek miatta a többiek.

Ezt általában a tinédzserekkel kapcsolatban szoktuk hallani. Felnőtt fejjel is ennyire befolyásolhatóak lennénk?

Ó, hogyne. Ez a felnőtteknél is így van. Ha nem szívsz bele a spangliba, egyből megkérdezik tőled, hogy: mi van, miért nem kérsz? Szar a cucc? Ilyenkor tegye fel a kérdés magának mindenki, hogy valóban megéri-e. Miért ne lehetne enélkül is ugyanolyan jól érezni magunkat?

(Az interjút Rónyai Júlia készítette)