Budapest egyik legszebb kilátójánál, a Citadellán hétköznap délelőtt is sok a turista. Tudják ezt az Itt a piros, hol a piros mesterei is. A gyors kézmozdulatokkal bűvészkedő férfi azonban nem tudja elvonni a külföldiek figyelmét a Duna és az Országház napfényben úszó látványáról. Jön valaki, aki hajlandó fizetni. Hangosan, angolul egyezkednek. Ez sem vált be. A turisták annyira nem figyelnek, hogy a mester cifra magyar káromkodással fedi fel, a barátjával üzletelt.
Ekkor érkezik Bánhegyi Adrienn, megnézzük az ő produkciója erősebb-e. A kötél zenének tűnő ütemes suhogására mind többen fordítanak hátat a Dunának és elismerően nézik a lány villám bemutatóját. Egy lenyűgözve figyelő kislánytól anyja kérdezi: Na, megtanulod?
Körülbelül ennyi idős lehetett Adrienn is, amikor először vett kötelet a kezébe. 24 évesnek tűnik, de kiderül 24 éve kezdte a sportot. 8 évesen, a húgával szülői javaslatra vágtak bele az ugrókötelezésbe.
Apukám látott egy felvételt két ügyes amerikai lányról. Akkor még nevelőotthonban dolgozott és azt gondolta, hogy ezzel a mindenki által elérhető sporttal nemcsak az állóképességet lehet javítani, hanem fejleszthető a koordinációs és koncentrációs képesség. Elkezdte tanítani, először hátrányos helyzetű gyerekeknek, aztán a város általános iskoláiból is jöttek az óráira.
A Bánhegyi lányoknak először csak hobbi volt ez, aztán rátaláltak a magyar ugróköteles szövetségre, klubot alakítottak Szombathelyen és elkezdtek versenyekre járni.
A sikerek nem jöttek ingyen.
Adrienn nagyon céltudatos volt.
Gyerekként megfogalmazódott bennem, hogy szeretnék valamiben a legjobb lenni, a világon a legjobb!
Próbált más sportokat is, de az ugrókötelezésben találta meg magát igazán. Szereti, hogy ezt lehet egyedül, párban vagy csoportban, zenére, kreatív koreográfiával.
Valóra vált álmok
15 éves korára teljesült az első világbajnoki cím, akkor még csoportban, 20 évesen pedig egyéni összetettben is ott állt a dobogó legtetején Ausztráliában.
Ott éreztem, hogy megtérült a 12 év alatt befektetett munka.
Azután sem hagyott fel az ugrókötelezéssel, hogy teljesült az álom, újabb világrekordra hajtott. Két év múlva triplázásban lett a legjobb. Egy ugrás alatt háromszor pörgette meg maga alatt a kötelet és ezt 330-szor ismételte egyhuzamban.
Miután a világ legjobbja lett többször is, a világhírű Cirque du Soleil-be szeretett volna bekerülni. 2003-ban jelentkeztek is testvérével egy hirdetésre. Őt nem, Katát viszont felvették.
A tesóm 11 évig dolgozott a társulatban ugyanazzal a műsorral a világkörüli turnékon. Utóbb úgy látom, jobb, hogy nem ez lett az én utam. Eddig a leghosszabb szerződésem három hónap volt. Nekem kell a váltás, a pörgés.
Adrienn befejezte a tanárképző főiskolát, egy darabig fitneszklubokban dolgozott edzőként, aztán tanított Prágában angolt és testnevelést nemzetközi magániskolában.
Aki a csapatba bekerül, annak egy több hónapos felkészítő tréningen kell részt vennie Montreálban. Itt ébredt rá egy súlyos hiányosságára.
Színészi képességem akkor nulla volt.
Sokat gyakorolt, az ott szerzett tudásért nagyon hálás. Tanult ő ott mást is.
Egy ideig a promóciós-marketing csapatban is dolgozott. A legnagyobb amerikai tévék élő adásában népszerűsítette a társulatot. Adrienn az ilyen feladatoktól sem ijed meg.
Szeretem az ilyen stresszhelyzeteket. Ez egy másfajta kihívás volt.
A Cirque du Soleil-ről jó emlékei vannak. Azt mondja, nagyon profi művészek, nagyon profi háttérrel.
Ez nem egy karavános cirkusz, ahol a művészek mostoha körülmények között jönnek-mennek a világban. A legjobb szállodákban szálltunk meg, mindenünk megvolt.
Mielőtt New Yorkba ment nagy dilemma volt, hogy beáldozza-e az iskolai munkát pár hónapos lehetőségért.
Szerettem tanítani, de addigra már rengeteg energiát fektettem a sportba és azt gondoltam, ha van lehetőség, hogy ez megtérül, akkor azt kell választanom.
Nem bánta meg,
Az elmúlt egy évben talán többet voltam Magyarországon, mint külföldön, de előtte hat évig több időt töltöttem távol, mint itthon.
Életszínvonalak közt ugrálva
Európa szinte minden országában megfordult, élt az Egyesült Államokban, Kanadában, volt Brazíliában, Ausztráliában és felsorolni sem bírja, merre még. A legkülönlegesebb hely volt neki: Trinidad és Tobago. A Karib szigeteken egy hetet töltött helyi családnál.
Más világ, más kultúrával, nem veszélytelen. Nem mehettem el egyedül vásárolni vagy futni. Nagyon alkalmazkodni kellett a vendéglátókhoz, a szokásaikhoz is, mert nem szállodában voltam. De jó élményként éltem meg.
Volt olyan is, ahol nem találta meg a számításait. Kanadában tanárokat, gyerekeket kellett tanítani, két évre szólt az ajánlat, de négy hónap után továbbállt.
Azt éreztem, hogy túl fiatal vagyok egy ilyen szerephez, több tapasztalatra lenne szükségem.
Ahogyan ő él, az életszínvonalak közti ugrálást is viselni kell.
A New York-i luxusélet után furcsa egy hazai iskolában fellépni, ahol a tornateremben rohad a parketta vagy a Hilton után Trinidad és Tobago is erős váltás.
Csárdással népszerűsíti hazáját
Magyarországon – a világbajnoki címei után jóval – 2013-ban vált igazán híressé, amikor Devin Graham, amerikai videós felvette őt Budapest nevezetességeinél ugrókötelezve. Több mint 4 millióan látták azt a videót és 7 millióan az ugyancsak 2013-ban, Szombathelyen készült felvételét.
A visszajelzések szerint az emberek tudják, hogy ebben nagy munka van, de én annak is örülök, ha csak felfedezik a videót látva, hol tart ma az ugrókötelezés.
Legutóbb Monti Csárdására készült koreográfiájával robbantott a neten. Hárommillió felett van annak a videónak is a nézettsége. Azóta
Álmomban sem gondoltam, hogy egyszer én népszerűsíthetem Magyarországot. Nagyon felemelő volt, amikor Berlinben sétálva a magyar nagykövetségen megláttam magam a budapesti felvételen.
Nagyon távoli helyeken, szegény gyerekek is tanulhatnak Adrienntől, ha nem is személyesen.
Volt egy motivációs beszédem a kitartásról egy amerikai iskolában, ami után egy 12 éves kislány odajött hozzám, hogy ő járt egy kínai árvaházban, mert onnan fogadták örökbe a testvérét és szerinte nagyon örülnének a gyerekek, ha ellátogatnék oda és vinnék ugrókötelet.
Adrienn összehívta a belga videós csapatot, akivel dolgozni szokott és készítettek egy felvételt az alapugrásokról, bevonva a kezdeményező Laurent is. Aztán elkezdték terjeszteni a videót, kötelekkel együtt árvaházakban. Ez a program két éve fut.
Vietnámba például nemcsak a csomagot küldtük, a tesóm is meglátogatta a gyerekeket, mert épp ott volt a cirkusszal.
Amikor Adrienn nemrég egy másik amerikai iskolában járt, az egyik diák azt kérdezte, miért vállalta ezt a szereplést, amikor pár napja az NBA-ben látták fellépni?
Teljesen más a kettő, de én mindkettőt szeretem. Nagy élmény 15 ezer ember előtt fellépni, de nincs személyes kapcsolatom a közönséggel. A gyerekek reakciója pedig egy különleges motiváció nekem.
24 éve az édesapja indította el ezen az úton, de már szeretné lefékezni.
Egyre többször megkapom, hogy most már elég volt, pihenjek!
Adrienn nem akar leállni, de lassít. A versenyzésre lassan 10 éve nem jut idő, műsorok, workshopok töltik ki ideje nagy részét. Mások szereplését is segíti. Oktatók képzésével pedig azt szeretné elérni, hogy minél több helyen tanítsák az ugrókötelezést.
Technikailag sokan. Nem ez a kérdés, hanem, hogy elég elszántak-e erre az életmódra. A sikereimben a tehetségnek volt a legkisebb szerepe. Ehhez egy nagyon nagy adag elszántság kell.
Van egy cseh lány, aki rendszeresen helyettesíti Adriennt fellépéseken. Ő is a kitartásával ért el sikereket.
Nyolc éve jött oda hozzám, hogy szeretné ezt megtanulni és velem szeretne dolgozni. Látszott rajta, hogy akarja és nem adja fel félúton.
Adrienn még nem tudja, hol szeretné az otthonát.
Minél többet látsz, annál nehezebb a döntés, hol lenne a legjobb hosszú távon, mert mindenhol valami más jó. Szeretem Németországot, Spanyolországot és Franciaországot. Egy biztos, lesz székhelyem itthon is.
