Az ön lenyűgöző műveltségével egy reneszánsz hölgy képe bontakozik ki előttünk
– ezt mosolyogta Szél Bernadett mélybarna szemébe Lázár János főminiszter a Parlamentben.
A kacérkodás elemi részecskékből, konkrétan atomokból nyert energiát, hiszen a leendő Paks 2. biztonsági berendezéseinek léte vagy nem léte képezte vita tárgyát, illetve leplezte az érzelemvihart.
Szél asszony láthatóan beleolvasta magát a témába (mármint a paksosba, lásd még: alibi), ugyanis olyan szakkifejezéseket vezetett elő, melyeket lejegyezni se tudtunk. Mi több, a válaszadó Lázár János sem volt képes követni a szóáradatot (bár őt ugye Szél szeme sugára is delejezte); amikor szót kapott, azt kérdezte, mármint a reneszánszos csajozós duma után, hogy
képviselő asszony mit ért passzív biztonsági rendszereken?
Lázár mikor nagy nehezen visszanyerte önuralmát, hangsúlyozta, Szél pánikot kelt, hiszen „kulcsrakész atomerőművet vásárolunk, amit addig nem veszünk át, míg a mű meg nem felel az összes biztonsági feltételnek”.
Illetve csak finoman:
Először nem értettem, miért ideges. De most már értem, miért ideges.
Hát azért, mert – Szél szerint – Orbánék nem vásárolják meg a szükséges biztonsági berendezéseket, melyek, ha hihetünk a zöld számításnak, háromszázmilliárdos tételt jelentenek.
A kapcsolat nem előzmény nélküli. Emlékezetes, hogy tavaly áprilisban már verbálisan egymásnak feszült a két képviselő: Szél Bernadett akkor arról kérdezte Lázár Jánost, miért hagyják ki a helyieket a bodai atomtemetőről való döntésből. Erre Lázár:
Képviselőtársam, úgy látom, hogy ma sűrű beszédre nyílik lehetőségem, képviselő asszony. Vagy önnek én jutok mindenről az eszébe, vagy pedig sok közös témánk van. Remélem, hogy ezt a speciális érdeklődést más minisztertársammal is megosztja majd.
Szél indignálódva így felelt:
Ez egy kőkemény szexizmus volt Lázár János részéről.
Tekintetünket eztán is rajta tartjuk az interfrakcionális kontaktusokon.
