Orbán Viktor miniszterelnök beszédet mond gróf Tisza István emlékművének újjáavatásán. Az eseményt a kormany.hu előreláthatóan 10 órakor élőben közvetíti. Az újjáépített Tisza István-szobor avatására a képviselőket, a kormány tagjait, valamint minden honfitársát Kövér László házelnök hívta meg az Országgyűlés pénteki plenáris ülésén. A házelnök akkor azt mondta, hogy a szoboravatást Orbán Viktor miniszterelnök halaszthatatlan ukrajnai utazása miatt tartják pünkösd hétfőn tíz órától, és nem szombaton. Kövér László megtiszteltetésnek nevezte, hogy mintegy nyolcvan év után házelnökként meghívhatja az érintetteket az avatásra.
Az eredetileg Zala György és Orbán Antal tervei alapján 1934-ben elkészült szoborcsoport 17 méter magas volt, talapzata süttői mészkőből készült. A Tisza tragédiáját szimbolizáló oroszlánt 36 köbméter kőből faragták ki, és 12 darabból állították össze. Az emlékmű hátoldalán található gyászkoszorú átmérője 3 méter volt. Az emlékmű a II. világháború folyamán megsérült, majd 1945 tavaszán ismeretlenek ledöntötték talapzatáról a szobor főalakját, a 18 mázsányi töredéket később beolvasztották.
Az emlékmű többi darabja kalandos utat járt be: a földművelőket ábrázoló szoborcsoport Esztergomba került, A katona búcsúja című mellékcsoportot a Hűvösvölgyi úti laktanya udvarára, majd a keceli Pintér Művek haditechnikai gyűjteményébe vitték, a posztamens tetejét díszítő kőoroszlánt pedig 1948-ban a Hegyalja út végében, a hajdani tabáni temető helyén állították fel, majd a hatvanas években nyersanyagként fiatal művészeknek osztották ki. Így került az oroszlán feje egy fiatal szobrászművészhez, aki érintetlenül megőrizte, és ma is szentendrei háza kertjében tartja.
Az MSZP ellenzi a szobrot
A párt szerint a politikus sem saját korában, sem később nem fejezte ki a nemzet egységét, ezért ellenzi Tisza István szobrának felállítását a Kossuth Lajos téren: Az MSZP vezetőinek közleménye szerint nem egy műalkotásról van szó, hanem valós politikai vitáról, érdemi nézetkülönbségről, amelyet “káros és felesleges” lenne elhallgatni. Azt írták: Tisza István “nem szerette a magyar progressziót”, és a magyar progresszió sem szerette őt, és ez egy évszázad után sem változott.
Az ellenzéki párt jobban szerette volna, ha Tisza István helyett Deák Ferenc szobrát helyezték volna el a Kossuth Lajos téren, mert az ő személye és tevékenysége “megkérdőjelezhetetlenül jobban” fejezi ki az összetartozást – áll a közleményben. Közölték, hogy az MSZP a felsoroltak alapján nem vesz részt a hétfői szoboravató ünnepségen. Tisza István 1903 és 1905 között, majd 1913-tól-1917-ig volt Magyarország miniszterelnöke. 1918. október 31-én merénylet áldozata lett.
Válságban ki kell mondani az igazságot
Bár Magyarországnak a közös külpolitikára – Tisza István szavaival élve – csak “irányadó befolyása volt”, a nyugati sajtó 1918-ban mégis a volt magyar miniszterelnököt tekintette a „leggyűlöletesebb ellenségnek”, a központi hatalmak harmadik legfontosabb emberének II. Vilmos német császár és Erich Ludendorff német tábornok után – írta korábban a Múlt-kor.hu. Az kétségtelen, hogy a háborús miniszterelnök a hadba lépés után a háború elkötelezett híve volt, de mindig a magyar érdekeket tartotta szem előtt és reálpolitikusként jól átlátta: ha a Monarchia bekebelezné Szerbiát, akkor csökkenne Magyarország jelentősége.
A szarajevói merénylet után összeölő minisztertanácsban elmondta: Szerbia megtámadása „minden emberi számítás szerint Oroszország beavatkozását s így a világháborút idézné fel”. Az akkor még szövetséges Román Királyság támadásától tartott, „miáltal a háború esélyei reánk nézve igen kedvezőtlenül alakulnának” – a próféta szólt belőle. A világháború végén mondott drámai beszéde bevonult a történelem lapjaira: „Én nem akarok semmiféle szemfényvesztő játékot űzni a szavakkal. Én elismerem azt, amit gróf Károlyi Mihály tisztelt képviselő úr tegnap mondott, hogy ezt a háborút elvesztettük. Elvesztettük nem abban az értelemben, hogy ne tudnánk még tovább is szívós és hősies védekezést kifejteni, de igenis elvesztettük abban az értelemben, hogy (…) a háború megnyerésére többé reményünk nem lehet.”
Sokan bírálták Tiszát ezért a kijelentésért, mert vezető politikus szájából elsőként hangzottak el nyilvánosan ezek a szavak. Tisza a bírálatokra azt felelte, hogy válságos helyzetekben ki kell mondani az igazságot, mert annak elhallgatása súlyosabb következményekkel is járhat. Tisza fontosnak tartotta meggyőzni a nyugati hatalmakat, hogy Benešék által „félre lettek informálva” és „az emberi haladás és szabadság fő érdekei is azt követelik, hogy a magyarság teljesítse küldetését a Duna-medencében”. Október 22-én a király engedélyével dokumentumokkal is igyekezett bizonyítani, hogy ő eleinte ellenezte a háborút és hogy neki köszönhetően nem lett hadicél Szerbia bekebelezése.
A királyi levéltár titkos dokumentumai egyébként csak 1919-re lettek kutathatóak, így a közvéleményre ez ekkor nem lehetett hatással. Az ellene zúduló propagandalavinát már nem tudta megállítani. 1918. október 31-én pesti villájában szervezett merénylet áldozata lett, a vértelen őszirózsás forradalom egyetlen áldozata. „Én éppúgy sajnálom, mint önök ezt a borzasztó katasztrófát, ami az országra szakadt, de ha jobban volnának informálva, nem vádolnának engem” – mondta a berontó katonánknak.
