Csongrád megye helytállása az árvízi védekezésben – B. Nagy László nyílt levele
Az elmúlt két hétben soha nem látott árhullám jött a Dunán, veszélyeztetve Európa több országában a part mentén lakók életét, vagyonát, otthonát. Hazánk lakossága a rendkívüli helyzetben példaértékű tetteket hajtott végre.A Csongrád Megyei Védelmi Bizottság elnökeként más szemmel követtem az eseményeket, mint a civil emberek. Tudom, hogy ilyenkor a védekezésben résztvevőket komoly felelősség terheli.
Ahhoz, hogy a mentés sikeres legyen, kell szaktudás, pontos tervezés, szakember, technikai háttér, járművek, homok, szivattyúk, élelem, szerencsés esetben jó idő, összehangolt, fáradhatatlan munka. De amiből a legtöbb kell: önzetlenség. Mindaz, amit az árvíz kapcsán tapasztaltam a Csongrád megyei, szegedi szakemberek, civilek hozzáállásáról, kiemelkedő volt, és egyben nagyon megnyugtató számomra. Hihetetlen jó érzés egyre azt hallani, hogy a megye egyes településeiről hová és hányan mentek segíteni a védekezésben.
A jelenlegi adatok szerint eddig a Védelmi Bizottságtól 140 fős, szakemberekből álló csapat, emellett rövidebb-hosszabb időre 420 önkéntes vett részt az árvízi munkákban. A honvédségtől 1800 főt vezényeltek a gátakhoz 34 technikai eszközzel, az ATIVIZIG-től 110 fő vett részt 20 db szivattyúval a védekezési munkákban.Had fejezzem ki őszinte köszönetemet, elismerésemet mind a megyei védelmi szakembereknek, rendőröknek, katonáknak, mentősöknek, tűzoltóknak, vízügyi kollégáknak, polgárőröknek, mind pedig az önkénteseknek, akik oly sokat tettek nehéz helyzetbe jutott honfitársaikért ismeretlenül, önzetlenül.
Még egyszer, ezúton is megköszönöm munkájukat azoknak, akikkel együtt voltunk Szigetmonostoron. Felemelő volt érezni azt az erőt, mely a tenni akarásukból, kitartásukból áradt. Mi szegediek, Csongrád megyeiek pontosan tudjuk milyen érzés, amikor városunkat, otthonunkat árvíz fenyegeti. Hogyha csak az elmúlt évtizedekre visszatekintünk, Makó, Csongrád és Szentes is volt már vészhelyzetben, Szegeden 2006-ban tapasztalhattuk meg azt, hogy mennyire sokat számít akár csak egy ember kétkezi munkája is. Mennyire fontos az összefogás, milyen jó érzés tudni, hogy a bajban van kire számítani, segítünk egymásnak, ha kell.1879. március 12-én hajnalban, ahogy azt az akkori miniszterelnök, Tisza Kálmán Szegeden mondta: “A katasztrófa megtörtént. Szeged víz alá került”. Az árvíz felbecsülhetetlen károkat okozott, az újjáépítésében nemcsak a magyarok vettek részt, hanem sok európai, sőt Európán kívüli ország is.
Megdöbbentő számomra, hogy Szeged város polgármestere – június 6-i, közösségi oldalán tett bejegyzése szerint – Szabolcs-Szatmár-Bereg megyébe ment hétvégén, hogy egyéni hatalmi törekvéseinek újabb híveket szerezzen. Pedig szocialista pártjának elnöke “politikai szélcsendet”, sajtótájékoztatóktól, közleményektől, politikai vitaműsoroktól való távolmaradást ígért. Botka László a mentés helyett mégis kampányolt.
A szegediekre nem jellemző ez a hatalom ittas viselkedés, nem jellemző az érzéketlenség. Lakói most is kötelességüknek érezték, hogy segítsenek. Kivéve a polgármestert.
Szeged, 2013. június 13.
B. Nagy Lászlóa Csongrád Megyei Védelmi Bizottság elnöke
