Orbán Viktor az eddiginél bátrabb, támadóbb, kezdeményezőbb jellegű külpolitikát vár. Erről hétfő délelőtt beszélt a Külügyminisztériumban nagykövetek előtt. A kormányfő hangsúlyozta azt is, hogy nem konfrontatív, hanem érdekérvényesítő külpolitikára van szükség.
„A bátor és a kezdeményező jelzővel egyetértek – nyilatkozta a FigyelőNetnek Balázs Péter, a Bajnai-kormány volt külügyminisztere -, tárcavezetőként magam sem riadtam vissza a kényes ügyektől. A támadó jelző viszont teljesen indokolatlan, a nemzetközi diplomáciában ilyet mondani, az már-már a kocsmai verekedés szintje. Mégsem tartok attól, hogy diplomáciai bonyodalom kerekedne az orbáni kiszólásból. Amíg egy miniszterelnök az öklét rázza, de nem nevez meg konkrét célpontot, addig az akció nem több öncélú ugrálásnál. Ráadásul most, hosszú idő után nincs is igazi ellenfele Magyarországnak, hiszen végre minden szomszédunk, EU-s és NATO-beli partnerünk barátságosan viszonyul hozzánk. Indokolatlan a keménykedés. Fő ellenfeleink globálisak: a terrorizmus, a környezetszennyezés és a világgazdasági válság.”
fotó: MTI, Kovács Attila
„Orbán karcos stílusa legföljebb azok számára meglepő, akik az elmúlt két-három hónapban nem követték a miniszterelnök megnyilvánulásait – ezt már Deák András György mondja portálunknak. – A beszédben legföljebb a körülmények jelentenek újdonságot: a helyszíne és a közönsége. Normál esetben a külügy az országimázzsal, a szakpolitikai koordinálással foglalkozik, és mondjuk úgy, hogy a nem feltétlenül az értékek mentén kötött megállapodások palástolásával. Abban igaza lehet Orbánnak, hogy kezdeményező külpolitikára van szükségünk. És a beszédnek az az üzenete is védhető, hogy a külpolitikát Magyarország remélt külgazdasági térnyerése szolgálatába állítja a miniszterelnök. A probléma a stílussal, a harcos jelleggel van. Ami nyilván tudatos, miként a ’támadó’ jelző használata sem volt véletlen.”
Deák úgy véli, Orbán hangsúlyozni kívánta, hogy miniszterelnöksége alatt más stílus dívik majd külpolitikánkban, mint az előző kabinet nyugatos, diplomatikusabb regnálása idején. „Bajnai Gordon a pénzügyminiszterével, Oszkó Péterrel végigródsózta a nyugatot, és kifejezetten jó benyomást tett a pénzvilágra. Hasonló mentalitást, könnyű és gördülékeny együttműködést a megszakadt IMF-tárgyalások után Orbántól senki nem vár – teszi hozzá az elemző. – Valószínűleg nem is volna képes hasonló teljesítményre, ugyanis nincs rá alkalmas embere. A szakemberhiány másutt is megmutatkozik. Minden korábbi időszakhoz képest egyértelműbb, hogy a gazdaságpolitika lesz a külügy szíve. Hatalmas a kormányfői elvárás, ám a minisztériumban nagyon alacsony a gazdasági életet, annak szereplőit jól ismerők száma.”
Deák András György szerint, bár Orbán a külügyben beszélt, igazából az itthoniakhoz szólt. „Az önkormányzati választásokra való készülődés idézőjelbe teszi a kormányzat minden megnyilvánulását. Nem véletlen, hogy a mai beszédét nem mondjuk Brüsszelben adta elő a miniszterelnök, hanem idehaza. Tisztában vannak ezzel a diplomaták is, akik kellő távolságtartással kezelik az elmúlt száz nap fideszes retorikáját. Tudják, hogy a fontos kérdésekre október harmadika után kapnak választ. De akkor már tényleg nem lesz pardon, nem lehet következmények nélkül harcias mondatokat kiabálni a levegőbe. A választások után elhangzó szavakat úgy érti majd a külföld, ahogy elhangzanak.”
Orbán a Külügyminisztériumban gazdasági nyitást helyezett kilátásba. Idézzük: „A következő időszakban a nyugat gazdasági súlya egyre csekélyebb lesz, Magyarországnak arra kell törekednie, hogy ebben a környezetben is növelje gazdasági szerepét.” Balázs Péter ezzel kapcsolatban is szkeptikus: „Hazánk egy kontinens közepén fekszik, távol a tengerektől, ilyen geopolitikai helyzetben erősen korlátozott a manőverező képesség. Beágyazódtunk az EU-ba, ha akarnánk se tudnánk lesétálni a térképről. Elemi érdekünk, hogy a nyugat – benne Magyarországgal – sikeres legyen, és megéljen abból, amit a legjobban tud: innovációból és magas minőség előállításából. Ezen túl természetesen persze kapcsolatokat kell építeni a világgazdaság új nagy szereplőivel – Indiával, Kínával, Brazíliával és másokkal -, de nem az a legfőbb irány.”
