Ahhoz ugyanis – hívja fel a figyelmünket a filmvásznon egy a ’80-as évek ismeretterjesztő televíziós műsoraiból ismerősnek tűnő, szétdohányzott pszichológiaprofesszor időről időre – hogy az önmegvalósítás lehetségessé váljon, előbb ki kell elégítenünk alapvető biológiai szükségleteinket, szükségünk van biztonságos lakhelyre, a munkánk elismerésére, a valahová tartozás érzésére is. Az átlagember életében mindezek a tényezők gyakran, fájdalmasan gyakran nincsenek együtt. Ilyenkor nem marad más, mint kerülőutakra lépni, külső eszközöket igénybe véve keresni önmagunkat.
A Papsajt hősei szokatlan kábítószert választanak a bennük a valóságból való kilépésre, a belső feszültség fokozására: félni járnak. Ez köti össze őket: közösen lopakodnak a sötét erdőben vagy fekszenek a vasúti sínen, várva, hogy a vonat elszáguldjon centiméterekkel a fejük felett.
A film szerkezetét két, egyre elválaszthatatlanabbul egymásba fonódó szál formálja: a hősök elszánt, magányos harca önmaguk kiteljesítéséért és a folyamatosan durvuló közös, szürreális para-élmények. A néző egyszerre szorong és röhög.
A Papsajt öt fitala alkotó: Heizler Norbert, Hevér Gábor, Kardos Róbert, Kocsis Gergely és másik Szőke András közös munkája. A film valódi költségvetés nélkül, barátok és segítők jó szándékú támogatásával, gyakorlatilag ingyen készült el 2001 nyarán, húsz nap alatt, videóra forgatva.
Papsajt, 2001. Színes magyar játékfilm, 90 perc. Rendező: Hevér Gábor, Heizler Norbert, Kardos Róbert, Kocsis Gergely, Szőke András, operatőr: Szőke András. Szereplők: Eszenyi Enikő, Gothár Péter
Benedek Miklós, Znamenák István, Kardos Róbert, Kocsis Gergely, Heizler Norbert, Hevér Gábor Forgalmazza az Új Budapest Filmstúdió.
