Ahhoz, hogy megítélhessük érdemes-e állatokat tartani, természetesen előbb azt kell áttekintenünk, hogy milyen célokra használhatók (adott esetben értékesíthetők) a szóban forgó jószágok. A lótartás szempontjából így szóba kerülhet a versenyeztetés – például a galopp, az ügető, a díjugratás, a díjlovaglás és a fogathajtás -, illetve a szabadidő eltöltése (tereplovaglás, hobbilovaglás).
Milliós árak a balatonfenyvesi aukciónMagyarországon a lóárverés még nem honosodott meg “önálló műfajként”, próbálkozások azonban már történetek erre. Legutóbb például áprilisban, Balatonfenyvesen tartottak egy aukciót, amelyen több válogatott példány is új gazdára talált. A Hubertus Bt. magyar sportlovakból rendezett árverést. Az esemény sztárja egy fogathoz “való” pár volt: a két ló ára 6000 euróról 8500-ra szökött fel, ami több mint kétmillió forintot jelent átszámítva. A többiek 6-7 ezer euró körül keltek el (elsősorban ugrólovakról van szó). Míg a fogatlovak Horvátországba kerültek, addig a többi állat Olaszországba, Németországba, Ausztriába vándorolt. Volt olyan olasz vásárló, aki hat “árverési tételt” is megszerzett – mondta el a FigyelőNetnek Tóth Ákos, a Hubertus Bt. főágazatvezetője. Néhány lovat magyarok vásároltak meg, de a vevők többsége egyelőre külföldi, a hazai érdeklődők még nem szoktak hozzá az árverésen történő értékesítéshez – vélekedett a főágazatvezető. Tóth Ákos elmondta: folytatni kívánják az aukciókat, amelyek terveik szerint a harmadik-negyedik alkalom után lesznek nyereségesek.
Egyre több az import ló
Jóllehet országimázs-szinten sokat hangsúlyozzák a lovas nemzet kifejezést, Magyarországon nem túl erős a tenyésztés színvonala – vélik a lapunk által megkérdezett szakértők. Ezért egyre több a külföldről behozott ló, illetve egyre gyakoribb, hogy mesterséges megtermékenyítéssel, hazai kancákat külföldi mének ivarsejtjeivel ejtenek teherbe. Ez ugyanis sokkal kifizetődőbb, mint a hazai ménesek nevelése, amely nemcsak pénz, hanem rendkívül időigényes is.
Ami a versenyeztetést illeti, Magyarországon nemigen éri meg galopplovakat tartani, mert csak azokkal a lovakkal lehet némi nyereséget elérni, akik a legnagyobb díjazású hazai, illetve a bécsi, pozsonyi vagy a németországi viadalokon győznek – mondta a FigyelőNetnek Vonczem Gabriella, aki nemcsak a Nemzetközi Lovas Magazin szakújságírója, hanem maga is versenyzik, és egyébként egy telivér tulajdonosa. Magyarországon egy átlagos galoppfutamon a díjazás pár százezer forint, a legnagyobb versenyeken a fődíj akár többmilliós is lehet.
A galoppversenyeken természetesen angol telivérek mérik össze a tudásukat. Telivért már lehet ugyan 100 ezer forintért is kapni, az ilyen lovaktól azonban nem szabad elvárni, hogy ennyi pénzért eredményesen fussanak – mondta Vonczem Gabriella. Komolyabb szintet képviselnek a félmilliónál többet érő állatok, s természetesen az igazi “nagy” sztárok – Magyarországon – már többmilliós értéket képviselnek.
A befektetőknek – ha már feltétlenül ilyen befektetést akarnak – a néhány százezer forintos kategória lehet ígéretes, mert akkor még mindig lehet szerencséjük, és kiderülhet, hogy jó képességű állatot szereztek meg.
Bár a lótartás a milliós nagyságrendű befektetések esetén sem tűnik rentábilisnak, nagyvállalkozók, vagy olyan megszállottak, akik máshonnan keresett pénzüket ilyesmibe fektetik, akár több száz lovat is összegyűjthetnek. Magyarországon is akad erre példa, persze az ilyen ménestulajdonosok – ha magánszemélyek – nem szívesen dicsekednek vagyonukkal, hiszen rosszakaróik óriási károkat okozhatnak az állománynak.
Egyébként egy tavaly készített elemzés szerint, egy galoppló éves tartása átlagosan 600-650 ezer forintba kerül. A lótartás ugyanakkor presztízskérdés is, különösen, ha befektetésünk tárgya nemcsak szép, gyors, hanem – mondjuk – még megnyeri a derbit is.
Egy átlagos ugróló 6-800 ezer forintba kerül
Az ugrólovak ára egyébként igen változó: egy jól betanított, már versenyeken (legalább B kategóriás viadalokon) szerepelt állat 6-800 ezer forintba is kerülhet. Ezek az állatok nem telivérek, de apai ágon előfordulhatnak ilyen felmenők is. Elsősorban a magyar sportló, a mezőhegyesi félvér és a kisbéri félvér számít kelendőnek a piacon – mondja Simon Éva.
A díjugrató elmondta azt is, hogy Magyarországon általában egy tíz éves lovat már nemigen versenyeztetnek, mivel nálunk túl korán kezdik “sportoltatni” az állatokat, amelyek így nem bírják sokáig a terhelést. Ehhez képest Nyugat-Európában még a 14 éves kancák, mének is vígan versenyeznek a magasabb pályákon, vagyis a jobb ugróviadalokon.
A lovasiskola már jobb üzlet
Mindezek után, a magas költségek dacára csodálkozhatunk azon, hogy miért tartanak egyesek mégis lovakat. Simon Éva például azért, mert a versenyzés mellett egy kisebb telepen, Kistarcsán, a Nádor-majorban egy lovasiskolát is működtet. Mintegy félszázan járnak ki a Budapest határában lévő telepre, ahol az oktatás nem egyszerűen abból áll, hogy felültetik a “tanulókat” a nyeregbe, hanem több szinten képezik ki a hobbilovaglásra, tereplovaglásra vágyó érdeklődőket.
Persze az oktatás is csak akkor éri meg, ha tanyán, telepen vagy kisebb farmokon a gazda maga termeli meg a takarmányt. A lovankénti több tízezer forintos takarmányköltséget ugyanis nem lehetne kigazdálkodni havonta, ha valaki a kereskedelmi forgalomban vásárolná az élelmiszert. Megtudtuk azt is, hogy az úgynevezett hobbilovak értéke – ha megfelelő állapotban vannak – a négyszázezer forintot is elérheti.
Díjugratás: egyre több a pénzdíj
Ami a díjugratást illeti, Magyarországon nemigen akadtak a közelmúltig pénzdíjas versenyek. Mostanában már egyes viadalokon a néhány tízezer forintos fődíj kelthet egyesekben “nyereségvágyat”, de valójában ezek a díjak a töredékét teszik ki annak a költségnek, amelyet a versenyen való részvétel jelent a sportolóknak.
A középkategóriás díjugrató versenyeken hatvanezer forintos fődíj is előfordulhat, ami azonban nem áll arányban azzal, hogy egy kisebb (hat szakaszból álló) versenysorozat költségei százezer forintot tesznek ki – mondta a FigyelőNetnek Simon Éva, aki már több mint egy évtizede versenyez-e sportágban.
Az ugrólovak tartása is rendkívül drága: havi 30-35 ezer forintba kerül átlagosan egyetlen négylábú etetése, istállózása. Ezen kívül persze még a patkolás, az állatorvosi költségek minimum 5-6 ezer forintot jelentenek alkalmanként. (A patkolás is rendszeres, hathetente szükséges.) Ezen kívül persze vitaminkeverékeket is kapnak az állatok, és ha megbetegednek, akkor a normál orvosi költségek sokszorosába kerülnek a kezelési kiadások. (Egy kisebb belgyógyászati kezelés 15-20 ezer forint, míg a lábsérüléseknél csak a röntgen nyolc-tízezer forintba kerül.)
