Pénteki lemondása után vasárnap visszatért a caracasi elnöki palotába Hugo Chavez, ismét ő az államfő. A nagy ijedtség után így hétfőre megnyugodhattak a befektetők, a világ negyedik legnagyobb olajtermelő országának olajpolitikája valószínűleg nem változik.
A Chavez elnök lemondását közvetlenül kiváltó események sorozata 2002. április 9-én kezdődött az olajipari munkahely-leépítések miatt kirobbant sztrájkkal, mely 11-ére általános sztrájkká duzzadt. A napokig tartó összecsapásoknak 13 halottja és 110 sebesültje volt, s végül a sokáig megalkuvónak hitt hadsereg is a nép oldalára állt.
Olajár, olajzsilipKulcsár Attila, a Világgazdasági Kutatóintézet tudományos munkatársa az FN kérésére a következőképpen világított rá az érdekkülönbségekre: Chavez elnök pénteki katonai leváltását a hazai gazdaság motorjaként működő nemzeti olajvállalat, a PDVSA múlt hónapban leváltott vezetőivel kialakult vita miatt kihirdetett általános sztrájk véres megtorlása okozta. Az elnök a múlt hónapban leváltotta az egyre nagyobb függetlenséget kiharcoló olajtársaság vezetőit, és “saját embereit” ültette helyükre. A váltás oka az olajpolitikában mutatkozó szemléleti különbség. A PDVSA korábbi vezetői az olajtermelés növelését tűzték ki célul. Chavez elnök az OPEC kvótának megfelelő 2,5 millió hordós termelést pontosan be akarta-akarja tartatni, az olaj világpiaci árának 25-28 dollár/hordós ársávjának megóvása érdekében.
Elnöki csúcsforgalom
Április 12-én Alberto Camacho Kairuz, a nemzetőrség egyik tábornoka jelentette be, hogy a kormány nem működik tovább, és az ország egész területe a fegyveres erők ellenőrzése alatt áll. Pénteken az ideiglenes kormány döntése nyomán Pedro Carbona vette át az ideiglenes államfői tisztséget, ám hatalma tiszavirág életűnek bizonyult.
Szombat esti lemondása után Díosdado Cabello korábbi alelnök próbálta ki az államfői széket. Egészen vasárnap hajnalig, amikor Hugo Chavez visszatért a caracasi elnöki palotába, hogy az igencsak eseménydús három nap alatt a harmadik elnökként ismét magához ragadja a hatalmat.
Hugo ChavezA 48 esztendős Chavez maga is államcsínyt kísérelt meg 1992-ben az általa korruptnak tartott hatalom megdöntésére, de csak az 1998. december 6-ai elnökválasztáson győzedelmeskedett az Ötödik Köztársaság Mozgalma képviseletében. A baloldali populista elnök már a következő év februárjában népszavazást írt ki, amelynek tétje az új alkotmány elfogadására hivatott nemzetgyűlés összehívása és az államfői jogkör kiszélesítése volt. A polgárok 88 százaléka támogatta javaslatát. Az Alkotmányozó Nemzetgyűlés (ANC) 131 képviselőjéből 120 a Chavez vezette baloldali pártkoalíció tagja volt. 1999-ben az ANC az elnöki mandátum idejét ötről hat évre hosszabbította meg, és lehetővé tette a még hivatalban lévő elnök újraválasztását. A 2000-ben megtartott elnökválasztáson Chavez nagy fölénnyel nyert. Ezt követően a parlament még tovább bővítette az államfői jogok körét, lehetővé téve számára, hogy rendeletekkel irányítson olyan területeket, mint a bankszféra, az államigazgatás vagy az energiaipar. 2001. szeptemberében kilátásba helyezte a parlagon heverő földek államosítását, és megismételte fenyegetését: országos szükségállapotot vezetnek be, hogy megakadályozzák a tőke kimenekülését az országból és a venezuelai fizetőeszköz, a bolivár leértékelődést. 2001. decemberében a Chavez gazdaságpolitikája ellen tiltakozó sztrájk már az egész országot megbénította.
OPEC: helyreállt a rend
Mindeközben az olajkereskedelem világpiaci résztvevői nem győzték kapkodni a fejüket. Chavez elmozdítása után csökkentek az olajárak, miután az állami olajvállalat, a Petroleos de Venezuela (PDVSA) vezetői kijelentették, nem az OPEC-kvótáknak, hanem a piaci feltételeknek megfelelően kívánnak nyersolajat termelni és exportálni.
Ezt követően a PDVSA, amelynek üzemegységeiben részleges sztrájk volt a normálisan megszokott napi 2,5 millió helyett csupán napi 1,4 millió hordó olajat termelt ki. Chavez visszatértével Alvaro Silva energetikai miniszter bejelentette: Caracasban szigorúan ragaszkodni fognak az OPEC-kel való együttműködéshez és kvótákhoz. A régi-új elnök kezdeményezte az állami olajvállalatnál a sztrájk kompromisszumos megoldását, és elfogadta a cég igazgatótanácsának lemondását. Elmondása szerint a termelés és az export normalizálódására törekszik.
Mindezek hatására az olajárak csökkenés megállt, és nyersolaj némileg drágulni kezdett. A piac tehát egyértelműen reagált arra, hogy Venezuela a jövőben betartja az OPEC januárban és márciusban megerősített kvótacsökkentését.
Amerika elég messze van
Az FN a helyzet értékelésére kérte Hegedűs Miklóst, a GKI Gazdaságkutató Rt. ügyvezető igazgatóját. Ő arra hívta fel a figyelmet, hogy Venezuela elsősorban az amerikai olajpiacra termel, így hatása az európai – és ezen belül a magyar – piacokra igen csekély. Másrészről pedig: a venezuelai gazdasági helyzetben az olajtermelés lehet az a húzóágazat, amely mentőövként szolgálhat a váláságból kivezető úton, így Chavez elnöknek sem érdeke az olajfegyver bevetése.
