Keddi közgyűlésén ismét Önt választotta elnökévé a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége. Hogyan látja, mekkora lobbiereje lehet ma Magyarországon e szervezetnek?
Felemások a tapasztalataink. A szabad választások utáni első ciklusban a kormányzat partnernek tekintette a GYOSZ-t. Így volt ez 1994-98-ban is, sőt ez utóbbi volt a szervezet kiteljesedésének időszaka. Az Érdekegyeztető Tanácson belül maximálisan ki tudtuk használni a szakértelmünket, s érvényesíteni tudtuk az érdekeinket, a kormányzat nyitott volt a javaslatainkra. Ezt megkönnyítette, hogy a testület bizottságai a döntéseket szakmailag előkészítették, azaz a tanácsban csak az i-re kellett föltenni a pontot. Az Orbán-kormány ezek után megszüntette az Érdekegyeztető Tanácsot, helyette létrehozta a Gazdasági Tanácsot, amely mögött azonban nem állnak bizottságok. A döntések így ad hoc jellegűvé váltak, erőteljesen csökkent a hatékonyság. Egy éve, a Gazdasági Tanács egyik ülésén – amelyen jelen volt Orbán Viktor miniszterelnök és Járai Zsigmond pénzügyminiszter is – javasoltam: hozzunk létre ilyen szakmai bizottságokat. Szóban ígéretet is tettek erre, de a mai napig nem történt semmi ezen a téren.
Közvetlenül az intézményi reformokról dönteni hivatott nizzai uniós csúcs előtt állunk. Romano Prodi, az Európai Bizottság elnöke a minap úgy fogalmazott, hogy több mint 50 százalék a kudarc valószínűsége, márpedig Nizza eredményessége a bővítés egyik elsődleges feltétele. Ön mennyire bizakodó?
Úgy gondolom, semmiképpen nem lesz kudarc a nizzai találkozó. Sőt, akár azt sem zárom ki, hogy teljes sikerrel zárul: nem csupán az intézményi reformokról születik végleges vagy majdnem végleges döntés, hanem talán arról is, hogy mikortól várható az új tagok felvétele. Amit Prodi mondott, az véleményem szerint inkább befelé, a tagországok kormányainak szóló figyelmeztetés volt.
Lassulni látszik az amerikai növekedés, ami elemzők szerint az eurót erősítheti. Miként érintheti mindez a magyar gazdaságot?
Korai lenne még megmondani, hogy az amerikai növekedés lassul-e vagy sem. Annál is inkább, mert Bush nem utolsósorban azzal nyert – ha nyert -, hogy a vállalkozóknak ígért olyan adócsökkentéseket, amelyek komoly tőkebevonást generálhatnak az amerikai gazdaságba. Magyarán, három-négy hónap vagy akár fél év türelmi időre is szükség lehet ahhoz, hogy eldönthessük, melyik irányba és hogyan fejlődik tovább az amerikai gazdaság.
Az egyik magyar kereskedelmi televízió hétvégi felmérésének eredménye: a betelefonálóknak mindössze 4 százaléka hiszi el, hogy a honatyák két éve valósághűen töltötték ki a vagyonbevallásukat. Mi lehet a magyarázata ennek a lesújtó közvélekedésnek?
Alapvetően meg kellene változnia a média hozzáállásának a politikusokhoz és – ami nekem fájóbb – a vállalkozókhoz. Ha megnézzük, 1990-től 1997-ig a sajtó a vállalkozókat festette le úgy, mint akik tisztességtelen eszközökkel élnek és érnek el eredményeket. Azóta viszont ezt a szemléletet a politikusokra is kiterjesztették. Ez tovább fogja rontani a közmorált, és súlyosan visszaveti azokat, akik valóban szeretnének valamiféle megtisztulást.
Azért ez talán mégsem csak a sajtó hibája. Végtére is az elmúlt hetekben konkrét korrupciós visszaélések kerültek napvilágra.
Ezt nem vitatom. Ezekből azonban nem kellene általános következtetéseket levonni. Vagy legalábbis óvatosabban kellene kezelni ezeket az ügyeket, hogy az emberekben ne alakuljon ki olyan kép, miszerint a korrupció mindenre és mindenkire kiterjed.
Egyre duzzad a kergemarhakór-válság Európában. Ezeket a híreket hallva Ön eszik még marhahúst?
Nézze, én már korábban leszoktam a disznóhúsról, amikor azt lehetett hallani, hogy az “tisztátalan”, egészségtelen. Utána marhát ettem. Most ennek is vége? Szerencsére még van pulyka, csirke, hal – egyelőre van miből válogatni.
