„Ha én maradtam volna a vezető, nehezen tudom elképzelni, hogy egyszer csak hátranézek, és dől a fal” – ezt az a Baksa György nyilatkozta a FigyelőNetnek, aki talán a legtöbbet tudja a magyarországi timföldgyártásról.
Baksa rögtön az egyetem elvégzése után került a Hungaluhoz, azt mondja, „ott húztam csizmát”. 1988-ban már vezérigazgató, végigcsinálta az 1997-es privatizációt, 2000-től az Ajkai Timföldgyárban vezérhelyettes, és csak 2002 őszén távozott a cégtől.
Állítja, regnálása alatt „komoly monitoring rendszer működött” a tározóknál, folyamatosan mérték egyebek mellett a koncentrációt, a lehulló csapadékmennyiséget, a talajvízben megjelenő szennyeződést, és szigorú leltárt vezettek a medencékben tárolt anyagról. „Akkoriban semmit nem lehetett Isten kegyelmével végezni.”
KÉPGALÉRIA
Baksa úgy véli, ha megtekinthetné a tízes tározóban és környékén az elmúlt egy-két évben felvett adatsorokat, biztos lenne elképzelése arról, mi okozta a tragédiát. „Természeti csapás nem volt. Villám nem csapott a gátba, földrengést nem észleltek, hurrikán sem tombolt, ami rányomta volna a zagyot az északi falra, és a robbantást is kizárták. Marad az emberi mulasztás. Ezernyi baki létezik, ami előidézhet egy ilyen gátszakadást. Öt-hat tippem látatlanban is van, de ilyen súlyú ügyben felelősségteljes ember ’vakon’ nem foglal állást. A médiában hallani épp elég ’nagy fehér bölcset’, aki csípőből osztja az észt.”
Kérdeztük Baksa Györgyöt, jelezte-e a nyomozóknak, hogy szívesen
belenézne az üzemnaplóba és rendőrségi vallomásokba. „Egyelőre nem. De
ha megkérnek, állok rendelkezésükre.”
Baksa György, az ősalumíniumos, szakkönyvek előtt
Az mindenesetre már most biztosnak tetszik, hogy több tényező együttese okozta a katasztrófát. A múlt hét végén került nyilvánosságra, hogy a nyolcvanas évek első felében egy a Budapesti Műszaki Egyetemről érkező stáb vizsgálta a Kolontár környéki talaj szerkezetét. A csoport egyik tagja, Winkler Gusztáv ma a BME Fotogrammetria és Térinformatika Tanszékének adjunktusa. Tőle tudja az ország, hogy annak idején a később megépülő tízes tározó „északi gátfala alatt eltérő összetételű és szerkezetű földdarabokra bukkantak, ami azért okozhatott problémákat, mert ha a talaj csapadékkal, talajvízzel telítődik, akkor mozog, de az eltérő összetételű és szerkezetű földdarabok más és más módon, továbbá különböző mértékben mozdulhatnak el”.
sehol nincs igazán jó helye
A zagytározók számára minden szempontból ideális geológiai környezet a gyakorlatban igen ritka. A szakemberek ezért kénytelenek kompromisszumokat kötni a helyszín kiválasztásánál, és nemcsak a földrengésre készülnek fel, hanem felkutatják a környékbeli kiszáradt patakmedreket, felhagyott bányákat, pincéket. Az erről szóló cikkünket ide kattintva olvashatja.
Felvetődött, hogy a Hungalu akkori vezetése Winklerék kutatási eredményét figyelmen kívül hagyva döntött a tízes tározó megépítéséről, utódaik pedig bár tudtak a veszélyről, semmit nem tettek ellene. Erre Tolnay Lajos, a MAL elnöke még a hétvégén az alábbiakat nyilatkozta a Figyelőnek: „Döbbenetes lenne, ha most bennünket tennének felelőssé a katasztrófáért, miközben a létesítményt a cégünknek eladó állami szervezet a vétel során ezt a fontos információt elhallgatta előlünk. Ha tudomásunk van erről, nem használjuk az adott tározót, hanem másikat építünk helyette.” (Aki nem tudná: a Hungalu volt az állam alumíniumipari nagyvállalata, amelyet évek
alatt, több etapban magánosítottak, egyik “örököse” az
iszapkatasztrófa kapcsán emlegetett MAL Zrt.)
„Itt valami súlyos félreértés van” – így zanzázható mindaz, amit Szabó Pál mondott a FigyelőNetnek a MAL-elnök állítását kommentálva. Szabó a rendszerváltás után lett a Hungalu Kft. ügyvezető igazgatója, majd vezérigazgatója. (1996-ban távozott a cégtől, az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt-t vezette 1998-ig, vagyis abban az időszakban, amikor az ajkai timföldgyárat is magánosították. Utóbb egyebek mellett vezette a Magyar Postát, 2008-ban közlekedési-, hírközlési és energiaügyi miniszter volt; 2009 óta a Magyar Villamos Művek alá tartozó Vértesi Erőmű vezére.)
Részletek a Figyelőben
A Figyelő legfrissebb, csütörtökön utcára kerülő számában további részleteket olvashat az iszapömlés lehetséges okairól.
„Határozottan állítom, az iszapkatasztrófa előtt még csak nem is hallottam arról, hogy gond lenne a tízes tározó alatti talajjal – mondja Szabó Pál. – Ha akár évekkel a magánosítás után tudomást szerzünk a problémáról, bolondok lettünk volna a tízesbe hordani a vörösiszapot, inkább bepereljük még az Úristent is, hogy építsen nekünk másik, biztonságos tározót. Hol az a jelentés? Szeretném látni! És ha volt is ilyen, ki titkolta el előlünk?”
Felhívtuk Winkler Gusztávot, az ominózus tanulmány egyik szerzőjét. „Természetesen elkészült az a jelentés, méghozzá többéves kutatómunka eredményeként. És az az állítás is megfelel a valóságnak, hogy a dokumentum tartalmazta: eltérő szerkezetű altalajok találkoznak a későbbi tízes tározó helyén” – nyilatkozta portálunknak az adjunktus.
Ez esetben miként fordulhatott elő, hogy a cég vezetése engedélyezte a tízes tározó megépítését?
„A mi tanulmányunk nem a tízes tározó engedélyezéséhez készült. Más volt a megrendelés indoka. Több kilométeres körzetben pusztult az erdő, mire a környék három nagy ipari létesítménye, az erőmű, a timföldgyár és a kohó összeveszett azon, ki szennyezi durvábban a környezetet, ki a hibás. Bennünket kértek fel, hogy végezzünk a levegő-, a víz- és a talajszennyezést elemző átfogó vizsgálatot. A tízes tározó létesítését jóváhagyó építési engedélyhez a vizsgálatokat nem mi, hanem az erre a feladatra hivatott állami vállalat, a Mélyépterv végezte.”
KÉPGALÉRIA
Kérdeztük Winkler tanár urat, elképzelhetőnek tartja-e, hogy a Mélyépterv szakemberei nem találkoztak a Műegyetem által készített tanulmánnyal. És arról is érdeklődtünk, előfordulhatott-e, hogy a mélyéptervesek „nem vették észre”, hogy „vált az altalaj”.
„Abszolút el tudom képzelni, hogy nem találkoztak a mi anyagunkkal. És az sem kizárt, hogy más eredményre jutottak, mint mi, ugyanis az egyetem akkoriban rendkívül korszerű műszerekkel dolgozott. De ha észrevették is a mélyéptervesek, hogy vizenyős, lefolyástalan terület váltja az egybefüggő agyagos padot, abból sem következik az, hogy tilos oda tározót építeni. Csak éppen ezt a körülményt is figyelembe kell venni a tervezés során. Egy jó csapat rá tud tervezni bármire.”
A Winkler-féle jelentés vaskos dokumentum, zöme fellelhető. A nyomozók hétfőn foglalták le az iratot. „Pontosabban szólva mi vittük át nekik a belügybe” – mondja Winkler Gusztáv.
És vajon mire jutott 1983-84 körül a Mélyépterv?
Maga az állami cég, a Mélyépítési Tervező Vállalat 1992-ben – a kor szokásainak megfelelően – kft.-kre magánosítódott. A talajvizsgálati megrendeléseket a Mélyépterv Kultúrmérnöki Kft. vitte tovább. Honlapjukon azt írják, hogy ők „az 1948-ban alapított Mélyépítési Tervező Vállalat irodájának jogutódjai”. Ha azok – gondoljuk mi -, az irattárban nyilván őrzik a közel három évtizeddel ezelőtti vizsgálatuk eredményét igazoló paksamétát.
Szerettük volna megtudni: megvan-e az irat. És ha igen, szerepel-e benne utalás a változatos talajszerkezetre. Valamint arra is kíváncsiak voltunk, a szakvélemény látta-e veszélyét a tízes tározó megépítésének, tett-e ezzel kapcsolatban javaslatot a megbízó és az engedélyező hatóság felé.
Sajnos többszöri keresésünk ellenére sem jutottunk el a céget vezető Tímár Péter, Radó Gábor, Adamis Géza mérnök-menedzser trió egyik tagjához sem.
A gátszakadás ügyében eljáró nyomozókhoz fordultunk – ígéretünk van rá, hogy megpróbálják szóra bírni a kft. vezetőit.
Addig is térjünk vissza a műegyetemes Winkler tanár úrhoz, aki azt mondja: „Negyedszázadon keresztül állt gát, aztán egyszer csak átszakad. Ehhez kevés a törés az altalajban, és kevés hozzá egy túlterhelés, amiről egyébként állítólag szó sem volt. Történni kellett ott még valaminek a közelmúltban. Mondjuk egy vízrendezésnek, ami alapvetően megváltoztatta a talaj nedvességtartalmát.”
„Nincs az az őrült, aki bármilyen okból is gödröt ásott volna ott – mondja erre a már citált „ősalumíniumos” Baksa György. – Nem is volt ilyen bolond. A hétvégén jártam a gáton, nyoma sincs sehol semmiféle építkezésnek. Minden bizonnyal a felszín alatt zajlott egy kontrollálatlan folyamat, amitől 30-40 centit zsugorodott a talaj. A vizsgálatok hamarosan kiderítik, pontosan mi is volt az.”
