A kis cégek nem tudnak mit kezdeni a válsággal: kivárnak és költséget csökkentenek, holott a menekülési út inkább új piacok szerzése lenne. Ebben azonban eddig sem jeleskedtek: kevesen exportáltak, és az innováció sem volt az erősségük.
Az effajta erőfeszítéseket a különböző gazdaságpolitikai akciók sem segítették, s a támogatások sem jutottak nagyobb arányban azokhoz a kis- és középvállalkozásokhoz (kkv), amelyek tudtak növekedni. Mindez az ország gazdasági kilábalását veszélyezteti, hiszen e cégkörben dolgozik az összes foglalkoztatott több mint 40 százaléka.
Elkerülhetetlen vagy elkerülhető a felszámolás? Purnhauser Dénesnek, az egyebek mellett kerékpárokat és konyhai elektromos készülékeket forgalmazó százhalombattai Avex Kft. ügyvezető igazgatójának a 2007-ben elindított informatikai szolgáltató üzletág jövőjéről kellett döntenie az év elején.
A korábbi külsős informatikai rendszerüzemeltető kollégát ugyanis abban az évben „beszervezte” az Avex, és azóta nem csak a saját üzletágainak, hanem külső partnereknek is szolgáltat. A jövőt firtató vizsgálódás közben olyan módszert – felmérést – alakítottak ki, amellyel kideríthető, mely „tartópillérek” hiányoznak a versenyképességhez, s ennek alapján szervezték át a tevékenységet.
Nagy súllyal
1,85 millió fő – összesen ennyien dolgoztak 2009 első félévében a legalább 5 főt foglalkoztató hazai vállalkozásokban
61,6 százalék – a fenti körből ekkora arányt tettek ki a 300 fő alatti cégnél állásban lévők (ezen belül 36,1 százalék 5–49 fős, 25,5 százalék pedig 50–299 fős cégnél talált munkát)
42,7 százalék – még akkor is ilyen magas arány adódik a kkv-kra, ha a vizsgált kört kiegészítjük a költségvetési intézmények és a megfigyelésbe bevont nonprofit szervezetek dolgozóival, s az így adódó 2,67 milliós összlétszámhoz viszonyítunk
A módszerrel – mint új szolgáltatással – térítéses formában a piacon is megjelentek az éppen átszervezett informatikai üzletág részeként. Annak segítségével a kisvállalatok vezetői – bizonyos adatok megadásával – maguk állapíthatják meg, hogy hol a hiba a működésben, s miként tehetik a céget sikeressé. Purnhauser maga sem hitte volna, hogy ennyire bejön a kényszer szülte üzlet, de a havi átalánydíjakból származó bevétel megkétszereződött.
A kisvállalatok válságkezelő fegyvertárában fehér hollónak számítanak a hasonló módszerek. A cégvezetők többsége egyszerűen megszorítással, a költségek lefaragásával próbálja egyenesbe hozni a vállalkozás pénzügyeit.
A vészintézkedések második helyén a leépítéseket, elbocsátásokat alkalmazzák, ezt a beruházások elhalasztása követi – derült ki a K&H Bank és a GfK Hungária Piackutató Intézet által közösen végzett, Kkv Bizalmi Index elnevezésű felmérés, idei második negyedéves adataiból (lásd az ábrákat).
Az 1 milliárd forint éves árbevétel alatti körben végzett kutatásban megkérdezett 700 vállalkozás negyede a béreket és a juttatásokat is csökkentette, s minden ötödik vállalkozás rövidebb munkaidőt vezetett be. „Szinte mindenki a megszorítást, a költségcsökkentést választotta, és nem az előretörést, az innovációt” – summázza Bacher János, a GfK Hungária ügyfélkapcsolati igazgatója.
Rossz recept
A kisvállalatok túlélési taktikáit, költségcsökkentő lépéseit látva a fejét csóválja Radó István, az IFUA Horváth & Partners üzleti tanácsadó cég ügyvezető partnere. „Nem jó a recept, mert ez nem költségválság, hanem piaci krízis” – állítja. Vagyis a jelenlegi bajok forrása az, hogy a piacok omlottak össze, s a vállalkozások nem tudják értékesíteni az árut, szolgáltatást (a K&H és a GfK kérdéseire válaszolók 84 százalékánál esett vissza a megrendelés, a forgalom). A kisvállalatok többségénél eddig sem az okozta a gondot, hogy túl magas költséggel dolgoztak.
A cégek helyzetén a legtöbbször csak tovább ront a meggondolatlan visszafogás, például a rutinos, a későbbi növekedést megalapozó dolgozók, kreatív fejlesztők menesztése. Ahelyett, hogy a cégek egyenként számba vennék valamennyi költségüket, felmérve, miből mennyit lehet megtakarítani a működőképesség megtartása mellett, általában kizárólag a legdrágább elemnél, a foglakoztatásnál faragnak le, amivel még nagyobb bajt okoznak.
Azoknál a nagy állandó költségű, például termelő vállalatoknál, amelyek rendelésállománya lezuhant, és kevés az esély új megrendelésre, a túlélés érdekében persze meg kell hozni a legradikálisabb döntéseket: a teljes bezárást, üzemeladást. Még akkor is, ha a sokszor családi vállalkozásból kifejlődött kkv-knál az érzelmi kötődés miatt ez a legfájóbb.
Szemérmetlenül
A jelenlegi válságból való kilábalásra Radó István más módszert javasol. A kiszervezett, de jövedelmező tevékenységek „visszahozása” mellett új módszerekkel, taktikával kell ösztönözni az eladást, hogy nőjön a bevétel. Most nincs idő a hosszú előkészítést igénylő stratégiaváltásra, új piacok meghódítására, új termékek kifejlesztésére, bevezetésre, az értékesítés alapvető átszervezésére, azaz a tartós megoldásra.
Gyors eredményt hozhat azonban, ha a vállalkozás rugalmasan alkalmazkodik a vevők változó igényeihez. Akár úgy is, hogy szokatlan garanciákat kapcsol az áruhoz, szolgáltatáshoz. Például csak akkor kell fizetni a termékért a vevőnek, ha beválik. Ha nincs pénze a partnernek, akár cserekereskedelemben, áruért árut, barterben is érdemes értékesíteni. Nem szabad szemérmesnek lenni: ha látszik, hogy a konkurens már végzetes bajban van, aktív marketingmunkával el kell hódítani a vevőit. Még jobb, ha az értékesítőit is átcsábítjuk, hiszen a saját cégünk túlélése a tét.
A helytelenül megválasztott stratégiára magyarázatot adhat, hogy az adott kör zöme vállalatvezetői képzettség nélküli családi vállalkozó. „A gazdaság helyzetének a megítélésében elsősorban a napi hírek befolyásolják őket, s nem a háttérben húzódó tényleges gazdasági folyamatok” – mutat rá Bacher János. Ezért az év elején még túl is reagálták a válsággal kapcsolatos híreket, és a ténylegesnél borúsabban látták a helyzetüket.
„A vállalatok többségénél nincs struktúraváltás, nincs fejlesztésre fókuszált kitörési kísérlet! Várják, hogy végre élénküljön a német és hazai felvevőpiac” – tapasztalja Boda György, a Budapesti Corvinus Egyetem üzleti gazdaságtan tanszékének docense, az egyetem üzleti iskolájának igazgatója. Az elmúlt két évtizedben létrejött cégek többségében – amelyek a partner nagyvállalatok „farvizén”, velük együtt növekedtek – a vezetőknek nem volt pontos fogalmuk arról, mivel járhat egy válság. Így a kialakult helyzet feladatai többnyire felkészületlenül érte őket.
Míg sok nagyvállalatnál biztosabb a munkahely, de a megrendelések csökkenése miatt kevesebb a munka, a mikro- és kisvállalkozásoknál fordított a helyzet. „Munka van, de az állás már korántsem biztos, mert feketébe megy át” – magyarázza Boda György. Ezzel az adók és a járulékok csökkennek, így vonzóbb ajánlatot tud adni a megrendelőknek sok kis cég. A feketemunka azonban zsákutca: a megrendelő nagyobb társaság kontroll nélkül élhet az erőfölényével a legális gazdaságból kiszorult partnerrel szemben, amelynek a jövedelmezősége, hatékonysága emiatt tovább csökkenhet.
A K&H és a GfK második negyedévi felmérése szerint azonban a kisvállalatok nem érzik, hogy rossz útra léptek. Mivel a megoldást nem maguktól, hanem kívülről várják, s a klíma javult (egyebek mellett a járulékteher, a kamat csökkentése és a könnyebb hitelhez jutás következtében), a válaszadók az első negyedévesnél valamivel jobbnak értékelték a helyzetüket. Némileg derűlátóbb az árbevétel- és profitvárakozásuk, igaz, annyira már nem, hogy szerintük érdemes lenne ismét beruházniuk, létszámot növelniük.
A kkv szektor válság nélkül is súlyos hatékonysági gondokkal küszködött. Miközben a legalább 5 fős vállalkozásokban foglalkoztatottak 61,6 százaléka 300 fősnél kisebb cégeknél dolgozik (1,85 millió fő közül 1,14 millió ember), az általuk termelt GDP az országosnak mintegy a fele, exportjuk pedig csak az egyharmada. Utóbbi két arányszám lényegesen alacsonyabb az EU-átlagnál, ami nyilván összefügg azzal, hogy nálunk a mikrovállalatok aránya a kívánatosnál jóval magasabb, a kis- és közepeseké meg jóval alacsonyabb. Ez szintén nem csoda: a mikrocégek közül számos kényszerből jött létre, s ezek aligha nőnek nagyra.
Kevés export
Márpedig a válságból való kilábalásnak alapfeltétele a növekedés, s mivel a magyar piac kicsi, sőt éppen szűkül, a határokon túlnyúló kapcsolatok adhatnák ennek egyik forrását. Ám – mint a GKI Gazdaságkutató Zrt. által, a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium (NFGM) megbízásából készített, az idén július végén publikált tanulmány rámutat – a magyar kkv-k kétharmadának, háromnegyedének semmiféle külföldi kapcsolata nincs.
Sokan nem is törekszenek arra, hogy legyen, amit egyebek mellett a nyelvtudás és a stratégiai gondolkodás hiánya, valamint a források elégtelensége magyaráz. Megalapozhatná a növekedést az innováció is – a gyorsan növekvő kkv-k innovatívabbak (lásd a grafikont a 46. oldalon) –, de ebben szintén lemaradtunk. A magyar vállalati szférában egyébként is kevés az innováció – minden ötödik vállalat tekinthető innovatívnak, ami európai összehasonlításban szinte a legrosszabb –, ám a kkv-k ennél is gyengébben muzsikálnak.
Pedig egy-egy fejlesztés megvalósításához gyakran éppen a kisvállalati forma a legkedvezőbb. A növekedés gátja a vállalatvezetési ismeretek hiánya is – s ezzel visszajutottunk ahhoz, hogy a kkv-k költségcsökkentéssel, és nem bevétel-növeléssel operálnak a válságban.
A „kicsik” növekedését a kormányzati programok is inkább csak szóban segítik. A GKI megállapítása szerint hiányoznak a kis- és közepes cégek nemzetközivé válását, az innovációkat katalizáló, célzott gazdaságpolitikai akciók. A támogatások sem jutnak nagyobb arányban azokhoz a vállalkozásokhoz, amelyek a súlyos nehézségek ellenére képesek bővülni. Mindez az egész magyar gazdaságra nézve veszélyes.
Mint a GKI tanulmánya rámutat, aligha reménykedhetünk abban, hogy a gazdaság jövőbeli motorja a nagy nemzetközi multik teljesítménynövelése lesz. Perspektíváink javulása lényegében csak a kis- és középvállalati szféra dinamizálódásától várható. Ráadásul e szektornak kiemelten fontos szerepe van a foglalkoztatásban: az elmúlt évtizedben a kkv-ké volt az egyetlen olyan nagyobb gazdasági szegmens, amely létszámot bővített.
