Gazdaság

Villamosenergia-piac – Nyitási dilemmák

A fogyasztók és a kormányzat részéről egyaránt bizonytalanság lengi körül a villamosenergia-piac véghajrában lévő liberalizációját.

Kinek ezért, kinek azért fő a feje a hazai árampiac 2003. januári megnyitásának közeledtével. A szabad áramvásárlásra jogosult fogyasztók illetékesei leginkább az Egyesült Államokban az energiaszolgáltatók tucatjainak csődjével járó, úgynevezett Kalifornia-szindróma miatt aggódnak, ha ugyanis az a szakértők ígéretei ellenére mégis eléri hazánkat, egész városrészek borulhatnak sötétségbe. Emellett sokan egyelőre azt is csak találgatják, hogy a közüzemi szolgáltatók mai árainál valójában mennyivel lesz olcsóbb az elektromos áram az Európai Unió (EU) elvárásainak megfelelően liberalizált villamosenergia-piacon. Kormányzati körökben pedig a hosszú vajúdás után tavaly megszületett villamosenergia-törvény működőképessé tétele izzasztja meg a szakértőket.

Villamosenergia-piac – Nyitási dilemmák 1ÖRÖKSÉG. Hatvani György, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium (GKM) helyettes államtitkárának nincsenek rémlátomásai. A törvény szakmai vitájának maga is részese volt, így tételesen ismeri a piacnyitás által érintettek problémáit, félelmeit. Éppen ezért biztos benne, hogy az uniós tagállamokban, illetve a tengerentúlon elkövetett kisebb-nagyobb hibákat hazánkban nem ismétlik meg, azaz az árampiac megnyitása zökkenőmentesen zajlik majd.

A helyettes államtitkár természetesen nem tagadja, hogy az előző kabinet idején született és az országgyűlés által elfogadott jogszabály távolról sem tökéletes. Úgy véli azonban, hogy a kerettörvény hibáival együtt lehet élni. Ehhez viszont azokat az alsóbb szintű jogszabályokat kell megfelelően kidolgozni, amelyek képesek összehangolni a piaci szereplők gyakran igen eltérő érdekeit.

Nem titkolja Hatvani azt sem, hogy az ehhez szükséges piaci és szabályozási modellt nem könnyű felállítani. Az első kormányrendeletek azonban már megszülettek. A kormány néhány hete elfogadta a kerettörvény végrehajtási utasítását, a szabadpiaci kilépésre jogosult fogyasztókra vonatkozó úgynevezett feljogosítási rendeletet, illetve az elektromos áram kereskedelmével foglalkozó export-import rendeletet. Jelenleg a szakértők a vészhelyzeti intézkedések kormányrendeletének, valamint hat miniszteri rendelet tervezetének, a Magyar Villamosenergia Ipari Rendszerirányító (Mavir) Rt. üzemi, és kereskedelmi szabályzatának, illetve a piacon szereplő cégek üzletszabályzatainak előkészítésén dolgoznak.

Eközben, a törvényben szereplő – az EU-direktíváknak is megfelelő – liberalizációs menetrend továbbra is él. Még akkor is, ha ez, kissé talán szokatlan módon, egyetlen lépéssel számol. Történetesen azzal, hogy 2003. január elsején a kormányzat hazánk villamosenergia-felhasználásának 33-35 százalékáig nyitja meg az árampiacot. Az évente 6,5 gigawattóránál nagyobb mennyiségű áramot felhasználó, mintegy 200 feljogosított nagyfogyasztó jövőre már szabadon eldöntheti, hogy jelenlegi áramszolgáltatójánál marad, vagy kilép a liberalizált piacra és a kereskedők ajánlatai alapján választja ki, honnan fedezi szükségletét.

Hatvani György szerint a liberalizáció további lépéseit egyelőre felesleges lenne kötelezően végrehajtandó programba foglalni. Az árampiac megnyitásának menete ugyanis eddig jószerivel sehol sem az eredeti elképzelések szerint alakult. Az EU tagállamainak többségében például a piacnyitás jóval gyorsabban zajlott le, mint azt a szakemberek várták. Az pedig, hogy nálunk milyen lesz a liberalizáció piaci fogadtatása, ma még megjósolhatatlan. Így például azt sem lehet tudni, a feljogosított fogyasztók a maximálisan lehetséges 35 százalékhoz képest összességében fogyasztásuk mekkora hányadát vásárolják majd a liberalizált körből. A helyettes államtitkár szerint – mivel a piacra lépés csupán lehetőség és nem kötelezettség – már azt is jó eredménynek kell tekinteni, ha a jövő év elején a feljogosított fogyasztók úgy élnek a nekik felajánlott lehetőséggel, hogy a piac csak 15-20 százalékig nyílik meg.

MEGFONTOLTAK. Azt, hogy a gazdasági tárca illetékesének óvatossága nem alaptalan, érzékelteti: számos nagyfogyasztónak fenntartásai vannak a liberalizált piacon való megjelenést illetően. Legutóbb a MÁV Rt. és a BKV Rt. terjesztette elő változtatási elképzeléseit. Mindkét cég azt szerette volna elérni, hogy a törvény előírásaitól eltérően ne a villamosenergia-hálózattal való csatlakozási – úgynevezett vételezési – pontonként, hanem egységes vásárlóként kapjanak feljogosítást a piaci áramvásárlásra. Erre azonban a kormány által elfogadott feljogosítási rendelet végül nem adott módot számukra.

Villamosenergia-piac – Nyitási dilemmák 2BIZTONSÁGI KÉRDÉSEK. Az egyszerre 60 helyen – ezen belül 6,5 gigawattóra felett 13 ponton – vételező BKV-nál persze ez a döntés nem okozott nagyobb vihart, mintha a társaság egyetlen cégként kapta volna meg a feljogosítást. Igazából itt sem tudják, hogy kérésük elutasításával mit vesztettek, hiszen azzal sincsenek tisztában, valójában mit nyerhetnek a szabad piacon való megjelenéssel. A vállalat illetékesei a bizonytalan eredményekkel kecsegtető szabad áramvásárlás lehetőségénél fontosabbnak tartják a szolgáltatás biztonságának fenntartását. Vagyis azt, hogy a villamosok, trolibuszok egy áramszolgáltató gazdasági, illetve műszaki problémái miatt ne maradjanak áram nélkül. Hasonló megfontolások vezetik az évente 820-830 gigawattóra áramot fogyasztó MÁV Rt.-t is az árampiaci liberalizációval kapcsolatban. A 38 vontatási alállomása közül 35 vételezési ponton a szabad piacra való kilépésre feljogosító mennyiségnél egyenként is több áramot vételező vasúti társaság vezetői szerint a jogszabályok cégük számára diszkriminatívak.

Ennél is nagyobb baj azonban, hogy a villamosenergia-törvényhez tartozó alsószintű jogszabályok ismerete nélkül egyelőre egyetlen cég sincs abban a helyzetben, hogy valóban szabadon határozzon a liberalizált piacra való kilépésről. A közüzemi szektor elhagyását megelőző legnagyobb kérdés pedig a MÁV-hoz hasonló stratégiai vállalatok vezetői szerint az lesz, akad-e majd olyan partner, amely kellő biztonsággal szállítja a megfelelő mennyiségű és kedvező árú energiát.

Hatvani György a különféle aggodalmak ellenére derűlátó. Mint mondja, a liberalizált piacra kilépőknek az ellátás biztonsága miatt nem kell aggódniuk. A zavartalan áramellátást a villamosenergia-törvény garantálja. Nem így az árakat. Egyelőre nehéz lenne megjósolni, hogy a januárban nyíló árampiacon a szolgáltatók milyen tarifákkal igyekeznek majd a reménybeli vevők “kedvében járni”. Ez nyilvánvalóan számos körülménytől, egyebek mellett a vásárlók érdeklődésének intenzitásától is függ. Mindenesetre annyi már most bizonyosnak látszik, hogy egy-egy feljogosított fogyasztónak akkor érdemes a liberalizált piacon vásárolnia, ha ezzel legalább 10-15 százalékot meg tud takarítani energiaköltségeiből.

A másik oldalról nézve a helyettes államtitkár ma is elfogadhatónak és kellően megalapozottnak tartja a Magyar Villamos Művek (MVM) Rt. által a liberalizációra való átállás költségeiről készített becslést. E szerint a korábbi erőmű-privatizációs szerződésekhez kapcsolva megkötött hosszú távú áramvásárlási és kapacitás-lekötési szerződések 2010-ig hozzávetőleg 48 milliárd forint költséget okoznak az MVM számára. Ennek fedezetét a korábbi elképzeléseknek megfelelően a fogyasztók által fizetett úgynevezett rendszerhasználati díjakból a Mavir különíti majd el. A keletkező alap felhasználásáról pedig a Magyar Energia Hivatal javaslatára a gazdasági miniszter jogosult dönteni.

STRATÉGIA NÉLKÜL. Ezzel együtt a szaktárca illetékese még korainak tartja az egyértelmű állásfoglalást az MVM további sorsáról és szerepéről. Az, hogy a kormányzó pártok, illetve a kormány meghatározó személyiségeinek nyilatkozatai szerint a társaság belátható időn belül tőzsdei céggé válik, vagy éppen ellenkezőleg, minden eddiginél erősebb központi irányítás alatt az állami energiapolitika fontos alakítója lesz, csak az MVM stratégiájának megszületése után dőlhet el. Ezt követően kerülhet sor a Paksi Atomerőmű Rt. esetleges önállósodási törekvéseit érintő döntésre is. Ettől függetlenül azonban az az elv a jövőben sem sérülhet, hogy a lakosságot a legkisebb költségű forrásból kell kiszolgálni. Márpedig a legolcsóbb áramot jelenleg a paksi erőmű állítja elő hazánkban. Így ha kell, akár egyértelmű állami beavatkozással is, de mindenképpen biztosítani kell, hogy amíg vannak közüzemi fogyasztók, addig számukra az áramot Paks biztosítsa.

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik