Rátaláltak egy nagyjából 90 éve nem látott emlősfaj példányaira, miután sokan már kihaltnak hitték. A súlyosan veszélyeztetett Bangka-szigeti lajhármakit (Nycticebus bancanus) utoljára az 1930-as években dokumentálták, azóta bizonyított megfigyelése nem történt. Egy helyi természetvédelmi szervezet 2015 és 2025 között viszont több mint 90 egyedét azonosította az Indonéziához tartozó Bangka-szigeten, az állat egyetlen ismert élőhelyén – derül ki egy frissen publikált tanulmányból.
A Reuters tudósítása szerint a példányok a sziget különböző részeiről kerültek elő, ami bizonyítja, hogy a faj élőhelyeinek jelentős pusztulása ellenére is több területen fenn tudott maradni. A legtöbb példányt házakból, kertekből, ültetvényekről vagy utakról mentették ki, de voltak köztük olyanok is, amelyek súlyos sérüléseket szenvedtek, például elektromos vezetékek miatt. Felépülésük után 86 egyedet engedtek vissza természetes élőhelyeikre.
A Bangka-sziget lajhármaki-élőhelyei az ónbányászat és az olajpálma-ültetvények létesítését célzó területtisztítás miatt zsugorodtak össze jelentősen.
Különösen megdöbbentőnek tartom, hogy egy ilyen jellegzetes, figyelemre méltó főemlős csaknem egy évszázadon át ilyen kevés tudományos figyelmet kapott. Újbóli felfedezése azt a reményt is felcsillantja, hogy más kihaltnak hitt fajok is fennmaradhattak olyan helyeken, ahol a tudósok évtizedek óta nem kutattak
– nyilatkozta Timon Glaw, a tanulmány egyik szerzője.
A Bangka-szigeti lajhármaki egy viszonylag kis termetű, éjszakai életmódot folytató állat, amely fákon lassan, megfontoltan mozog. Táplálkozása nem teljesen ismert, feltehetőleg rovarokat és különböző növényi részeket fogyaszthat.
Vörösesbarna bundája, jellegzetes arcmintázata és nagy szeme van, ám aranyos megjelenése ellenére kifejezetten veszélyes lény. A könyöke közelében található speciális mirigyekben mérgező váladékot termel, amelyet fenyegetés esetén nyalogatással összekever a nyálával, majd harapás útján áldozata szervezetébe juttat.
A mérget elsősorban a fajtársakkal való konfliktusok során használja, de a ragadozókkal és az élősködőkkel szembeni védekezésben is szerepet játszhat. Az embereknél súlyos, akár életveszélyes allergiás reakciókat is kiválthat.
A faj megóvása érdekében elengedhetetlen a szigeten még megmaradt természetes erdők védelme, valamint fel kellene mérni, hogy példányai pontosan melyik részeken maradtak fenn és mekkorák az egyes populációk.
További friss tudományos híreink alább olvashatók:
