Tudomány

Mohács előtt nyoma sem volt országvesztő széthúzásnak

24.hu
24.hu
II. Ulászló halála után a királyi tanács kormányozta Magyarországot, II. Lajos még csak 10 éves volt. Az „erős ember” hiánya meglátszott ugyan, ám az országnagyok tették a dolgukat: irányították a királyságot, és védték a déli végeket. Nyoma sem volt országvesztő széthúzásnak. A törökkel viszont csak egyre előnytelenebb békeszerződéseket lehetett kötni, Szulejmán trónra lépésével pedig még a remény is odalett. A honvédelem költségei az egekbe szöktek, a török erőfölény elsöprő lett, Magyarország léte azon múlt, meddig tudja elkerülni a szultáni sereg támadását. II. Lajos, a kiskorú király első éveivel folytatjuk a mohácsi csata 500. évfordulója alkalmából indított cikksorozatunkat.

II. Lajos mai szemmel pelyhes állú ifjúként nézett szembe az Oszmán Birodalommal, és a mohácsi csatában életét adta a Magyar Királyság szabadságáért. Mindvégig ott álltak mellette az országnagyok, akik „széthúzás” helyett a valóságban inkább a török elleni harccal voltak elfoglalva. A jelen történelmi köztudat a tehetetlennek, alkalmatlannak bélyegzett Jagelló királyainkat, illetve a magyar elit „állandó” széthúzását okolja elsősorban a mohácsi tragédiáért. A történettudomány legújabb eredményei azonban azt mutatják, e csaknem másfél évszázados vélekedés megalapozatlan, sőt hamis. A mohácsi csatát bemutató sorozatunkban ezért kissé nagyobb teret adunk a korszaknak, az előző két rész II. Ulászló törökellenes politikájáról, a király és a rendek viszonyáról, az uralkodó által megteremtett békéről szólt, miközben „Dobzse László” legendájára is kitértünk. A folytatásban fiát, II. Lajost állítjuk középpontba – Dr. C. Tóth Norbert történésszel, a Magyar Nemzeti Levéltár főlevéltárosával, kutatócsoport-vezetővel beszélgettünk.

A cikk tartalmából

Cikkünk folytatásából többek között kiderül, hogy

  • rég nem látott ajándék volt a trónörökös születése;
  • miért ne keverjük a politikai élet zavarait az ország helyzetével;
  • befolyásolta-e a török elleni védekezést az országnagyok önérdeke;
  • egyre nehezebb volt békét kötni a szultánnal;
  • illetve milyen támadás ellen tudott sikerrel fellépni a magyar haderő, és hol értek véget a lehetőségei.
A teljes cikket előfizetőink olvashatják el.
Már csatlakoztál hozzánk?
a folytatáshoz!

Ajánlott videó

Olvasói sztorik