Az 1526. augusztus 26-án megvívott mohácsi csata nem elsősorban embervesztesége vagy II. Lajos király halála, hanem hosszabb távú következményei miatt vált a magyarság egyik legnagyobb tragédiájává. Tizenöt évvel később a több mint félezer éve fennálló európai hatalom, a Magyar Királyság megszűnt önállóan létezni, az ország egy oszmán és egy Habsburg részre szakadt, majd a romokon nem sokkal később egy harmadik államalakulat is megszületett: az Erdélyi Fejedelemség. Ez utóbbi mentette át a magyar államiságot, a közös magyar haza eszméjét a következő évszázadokra. 2026-ban, a mohácsi csata ötszázadik évfordulóján cikksorozatot indítunk Mohács500 címmel, amelyben a téma szakértőivel beszélgetve a legfrissebb tudományos eredmények mentén mutatjuk be az eseményeket. A nagy nemzeti tragédia előzményeit és következményeit, a két szemben álló hatalom adottságait, lehetőségeit és felkészültségét, illetve természetesen magának a csatának a pontos krónikáját.
A nyitó részében az első találkozásokról, ezek tanulságairól, illetve a méltatlanul alulértékelt Luxemburgi Zsigmond király védelmi intézkedéseiről kérdeztük Dr. Pálosfalvi Tamás történészt, az ELTE HTK Történettudományi Intézet tudományos főmunkatársát.
