A szilveszter szó hallatán az ember az elsők között asszociál a különféle pirotechnikai eszközökre, ilyenkor ugyanis tűzijátékoktól és – egyébként illegális – petárdáktól hangosak a települések. A jelentős zaj- és fényhatással járó eszközök egyáltalán nem veszélytelenek, és az állatok számára gyakran elviselhetetlenek, ennek ellenére tény, hogy világszerte az óév búcsúztatásának hagyományos kellékeiről van szó.
A tűzijáték sok más pirotechnikai eszközhöz hasonlóan a legelfogadottabb elmélet szerint kínai eredetű – írja az ABC. A technológiát egyes kutatók egészen a Han- (i. e. 202–i. sz. 220) vagy a Szung-dinasztia (960–1279) koráig vezetik vissza, igaz, akadnak, akik inkább indiai vagy közel-keleti eredetet feltételeznek.
A korai eszközök merőben eltértek a mostaniaktól, az ősi tűzijátékok tűzre dobott, az üreges belső miatt nagyot pukkanó bambuszszárakból, esetleg puskaporral megtöltött papírlapokból állhattak. Az IFLScience szerint utóbbi csak később, a 600-as és 900-as évek között válhatott lehetségessé, hiszen a salétrom, kén és szén elkeveréséből létrehozott puskaport ekkoriban fejlesztették ki.
Ami biztos: Kínában régóta használtak tűzijátékokat különböző ünnepségeken, így esküvőkön, részben azért, mert
Később aztán a módszer a harcászatot is elérte, a 10–13. század nagyrészt mongol és arab fejlesztések révén a rakéták az ágyúk és a puskák mellett a korai tüzérség fontos részévé váltak, a keresztes európaiak így már ekkoriban találkozhattak velük a csatatereken.
Így lett a nyugati szilveszterezés alapeszköze a pirotechnika
A békésebb felhasználású technológia aztán Marco Polo révén érhetett el először Európába, mélyebben viszont a 14. században kezdett el meggyökeresedni. A reneszánsz alatt a mesteremberek elkezdték megszínezni a fényeket, a Live Science szerint ehhez ma is különféle speciális anyagokat használnak fel, a kék árnyalatok például réz-klorid vegyületekből készülnek.
Az első európai ünnepi királyi tűzijátékozást a 15. század végén VII. Henrik angol uralkodó esküvőjén tarthatták, a 16. században, I. Erzsébet udvarában pedig már külön tűzijátékmester dolgozott. Az ünnepi használat ugyanakkor igazán csak a 17. századra vált népszerűvé, és az 1830-as években lettek valóban széles körben elérhetőek a pirotechnikai eszközök.
Az emberek általános vágya, hogy a fontos események emlékezetesek maradjanak, a tűzijátékok pedig tökéletesen alkalmasak erre a célra. A régebbi időkben is rendszeresen használták őket ünnepségeken,
A december 31-ei, illetve január 1-jei éjféli a tűzijátékozás ma már világszerte igen elterjedt szokás, Amerikától Európán át Ausztráliáig tartanak ilyenkor nagyszabású eseményeket.
