Egy friss tanulmány alapján Irán felszín alatti víztartó rétegeinek kimerülése miatt az ország jelentős része gyors ütemben süllyed – írja a Live Science. A szakértők régóta tudnak arról, hogy a régióban súlyos problémát okoz a roskadás, a főváros Teherán területén számos vizsgálatot lefolytattak már, a mostani publikáció viszont átfogó képet ad az országos állapotokról.
Az eredmények szerint Irán mintegy 31.400 négyzetkilométeres,
Egyes szélsőséges esetekben, így Rafszandzsán térségében a roskadás a 34 centimétert is eléri. A szakértők úgy vélik, hogy a folyamat nagyjából 650 ezer embert tesz ki egyéb veszélyek, így a víz- és élelemhiány fokozott kockázatának.
Iránban a vízellátás körülbelül 60 százaléka felszín alatti rétegekből származik. Jessica Payne, a Leedsi Egyetem munkatársa és kollégái az Európai Űrügynökség Sentinel-1 műholdflotta radaradatait elemezték, hogy feltérképezzék, miként változott az ország talajszintje 2014 és 2022 között.
A csapat 106 olyan régiót azonosított, amelyben roskadás zajlik, ezek együttesen az ország nagyjából 2 százalékát fedik le.
Iránban a süllyedés üteme az egyik leggyorsabb a világon
– mondta Payne. A kutatók több mint 100, évi legalább 10 milliméteres roskadást produkáló térséget észleltek, összehasonlításképp: Európában már évi 5–8 millimétert is extrémnek tekintenek.
A talaj a víz kiemelése miatt süllyed, az évi 10 milliméternél gyorsabb roskadási események 77 százaléka összefüggésbe hozható a mezőgazdaság jelenlétével. A meglehetősen száraz éghajlatú Rafszandzsán környékén például jelentős pisztáciatermesztés zajlik, emiatt intenzíven használják a talajban lévő vizet. Itt a jelenlegi süllyedési ütem mellett 10 év alatt 3–4 méterrel is beeshet a föld.
Úgy tűnik, a folyamat nagy része visszafordíthatatlan. Sok helyen még ha csökkenne is a vízkivitel és természetes módon pótlódnának a vízkészletek, a talaj szerkezete olyan mértékben megváltozott, hogy nem emelkedne vissza a föld.
A süllyedésnek súlyos hatásai vannak, a repedések és szerkezeti instabilitás veszélyezteti az épületállományt és az infrastruktúrát. Francesca Cigna, a Római Légkör- és Klímatudományi Intézet szakembere – aki nem vett részt a vizsgálatban – úgy véli, hasonló jellemző sok más országra és azok nagyvárosaira, például Mexikóvárosra.
