A 19. század végén Budapest jelentős átalakuláson ment keresztül. Az utcákon már nemcsak lovas kocsik, hanem villamosok is közlekedtek, az épülő bérházak árnyékában pedig új társadalmi problémák jelentek meg. Az urbanizáció és modernizáció pedig együtt járt a társadalmi szerepek átalakulásával is. A nők, akik addig az otthon világához voltak kötve, egyre inkább kiléptek a nyilvános térbe, és tömegesen áramlottak vidékről a fővárosba a jobb megélhetés reményében.
A hagyományos nemi szerepek átalakulásában gyökeres változást hozott az első világháború is, aminek hatására a hátországban a frontokon harcoló férfiak helyére nők léptek. A gyárakban, üzemekben és a mezőgazdaságban egyre nagyobb számban dolgoztak nők, akik korábban ilyen mértékben sosem vettek részt a munka világában. Emellett a közigazgatásban és az egészségügyben is megnövekedett a jelenlétük. A magánéletben is új kihívások elé néztek, ugyanis sokan a háborúban harcoló vagy már elesett családfő helyett kényszerültek arra, hogy a család elsődleges eltartói legyenek. Ez a hirtelen beállt változás gyakran kilátástalan helyzetbe sodorta a nőket, különösen a szegényebb rétegekben. Sokan kényszerültek arra, hogy alternatív megélhetési formákat keressenek, amelyek között megjelent a bűnözés is.
A „boldog békeidők” világában a bűnügyi hírek „főszereplői” még alapvetően férfiak voltak, és a nők többnyire valamilyen bűncselekmény áldozataként jelentek meg, ez összefüggött a korabeli társadalom konzervatív nőképével is, amiben a nő kiszolgáltatott és védtelen alakként kapott helyet. A 19. század végén és a világháborút megelőző másfél évtizedben azonban két szempontból változás figyelhető meg. Egyrészt abban, hogy a feminista sajtó kibontakozásával a bűnügyi hírekben már nemcsak áldozatként jelent meg a nő, hanem olyan bűnesetek szereplőjeként is, melyekben az igazságszolgáltatás nőkkel szembeni negatív elfogultságát is dokumentálták. Másrészt pedig azzal összefüggésben, hogy a korszak kriminológusai és bűnügyi statisztikusai is egyre nagyobb figyelmet szenteltek a bűnelkövetők nemi megoszlásának.
A két világháború közötti korszak sajtója a női bűnelkövetőket még hangsúlyosabban a „békés”, „konzervatív”, „keresztény” társadalomra leselkedő újfajta veszélyforrásként mutatta be. A korabeli napilapok egyfajta „erkölcsi romlás” súlyos tüneteként írták le az olvasóközönség számára a női bűnözést.
Tolvajok, szélhámosnők
Míg a korszakban a férfiak jellemzően a személy elleni vagy a politikai bűncselekmények elkövetésében domináltak, mint például az emberölés, a rablás vagy a hatóság elleni erőszak, addig a nők többsége lopás miatt került bíróság elé. A szegénység, a kiszolgáltatottság, az alulfizetett cselédmunka vagy a gyermekek eltartásának kényszere, mind hozzájárultak ahhoz, hogy a nők egy része törvénytelen eszközökhöz nyúljon.
A női elkövetők körében gyakori bolti lopások mellett a vagyon elleni bűncselekmények egy másik, de ugyancsak jellemző formáját képviselték azok a szélhámosnők, akik a forgalmas budapesti pályaudvarokon leselkedtek a vidékről érkező és a nagyvárosi életben tapasztalatlan utazókra, cselédlányokra. Esetükben a bizalom megszerzése volt a módszer, és kedvességet színlelve egy váratlan pillanatban meglopták őket. A szélhámosok másik csoportját alkották a kuruzslással és jóslással foglalkozó nők, akik száma a világháború miatt kialakult negatív közhangulat következtében nőtt meg. Ilyen híresebb szélhámosnő volt Budapesten a „Nonácska” néven emlegetett Ignáth Gézáné „médium”. A trükkjei között szerepelt például, hogy
A vagyon elleni bűncselekmények között sajátos helyet foglaltak el a női zsarolók is. Leggyakoribb módszerük az volt, hogy a nyüzsgő nagyváros kávéházaiban, szórakozóhelyein bizalmas információkat szereztek a férfiaktól, ennek tudatában aztán kisebb-nagyobb pénzösszegeket vagy különféle szolgáltatásokat követeltek, azzal fenyegetve áldozataikat, hogy leleplezik a birtokukban lévő „titkokat”.
A női bűnözés mértékét nehéz megbecsülni. A sokat látott detektív, Gellért Ede szerint ennek oka az volt, hogy „a női bűncselekmény elkövetőinek jelentékeny része nem kerül a hatóság elé. Mindenki ismer olyan eseteket, amidőn a női tettes ellen nem tesznek feljelentést, valamely gyöngéd vonzalom, vagy a botrány elkerülése végett. (…) Az ilyen és hasonló természetű ügyek titokban maradnak és ez is javítja – érdemtelenül – a bűnöző nők statisztikáját.”
Gyilkosok és magzatelhajtók
Bár a női elkövetőket elsősorban vagyon elleni bűncselekmények kapcsán említették a korabeli beszámolók, nem volt ritka a személy elleni erőszak sem. Az emberölés és különösen a magzatelhajtás olyan tettek voltak, amelyek a korszak társadalmi és erkölcsi normái szerint súlyos megvetés tárgyát képezték – különösen ha nő követte el őket. A legnagyobb társadalmi felháborodást az újszülött gyermeküket megölő anyák váltották ki. A csecsemőgyilkosságok hátterében gyakran szegénység, társadalmi elszigeteltség, valamint a hajadon anyasághoz kapcsolódó megbélyegzés állt. A tettesek többsége cselédlány vagy kiszolgáltatott fiatal nő volt, akik a szégyentől, munkahelyük elvesztésétől vagy a társadalmi kirekesztéstől való félelmükben választották a kétségbeesett megoldást: a magzatelhajtást vagy a gyermek meggyilkolását. Ilyen volt például egy 1938 nyarán történt eset, amikor egy szobaleány megfojtotta újszülött gyermekét, majd annak holttestét feldarabolva próbálta eltüntetni a csatornában.
A sajtó és a közvélemény hajlamos volt a nőket démonizálni, különösen azokban az esetekben, amikor az elkövetés módja brutálisnak vagy szokatlannak számított. A legismertebb esetek között említhetjük a tiszazugi arzénes asszonyokat, akiknek peréről heteken keresztül cikkezett a bulvársajtó az 1930-as évek elején. Ezek az asszonyok olyan családtagoktól vagy rokonoktól szabadultak meg, akik eltartása valamilyen okból kifolyólag, hosszas betegség vagy öregség miatt, tehernek számított. Hasonló szenzáció övezte Pipás Pista (született Fődi Viktória) alakját is, aki Szeged környékén követett el élelem vagy pénz fejében bérgyilkosságokat.
Bár ezek az esetek vidéken történtek, mégis jelentős hatással voltak a női bűnözés országos – így budapesti – megítélésére is. A vidéki esetek is erősítették a fővárosi olvasók körében azt a képet, hogy a női bűnözők milyen komoly fenyegetést jelentenek. A gyilkos nők ügyeit gyakran tárgyalta a kortárs szakirodalom is, például több szakíró
A modern női gyilkosokat gyakran ördögi csábítónak vagy megtévedt asszonynak írták le, akiket sokszor a szerelem, a szenvedély, az érzelmi labilitás vagy a férfiakkal való konfliktusok motiváltak. Ezek a narratívák erősítették a női elkövetőkkel szembeni társadalmi előítéleteket, és hozzájárultak ahhoz, hogy a gyilkosságot elkövető nőket „természetükből fakadóan” gonosznak és veszélyesnek tekintsék.
A prostitúció kettős világa
A prostitúció Budapesten már a dualizmus korában is szerves részét képezte a város életének. A századfordulóra a város bizonyos negyedei – például a Józsefváros, különösen a Conti (ma Tolnai Lajos) utca környéke – pedig már kifejezetten hírhedtté váltak a szexuális szolgáltatásokat nyújtó bordélyházakról.
A hatóságok a 19. században és az első világháború előtt igyekeztek egyre szigorúbb szabályozás alá venni a tevékenységet: a kéjnőknek nyilvántartásba kellett vétetniük magukat (ún. „bárcát” kaptak), rendszeres orvosi vizsgálatokon estek át, és csak a kijelölt bordélyházakban (vagy másik korabeli elnevezéssel: garniszállókban) dolgozhattak. A rendszer azonban korántsem biztosított védelmet: a nők ki voltak szolgáltatva nemcsak a kuncsaftoknak, hanem a bordélytulajdonosoknak is, és a felvételhez szükséges hivatalos engedélyek megszerzése sokak számára elérhetetlennek bizonyult.
Egyre nagyobb teret nyert a titkos prostitúció, amely kívül esett az állami szabályozás keretein, és ezért a bűnüldözés célkeresztjébe került. Ezek a nők gyakran zugpanziókban, magánlakásokon vagy kávéházak hátsó helyiségeiben dolgoztak, és a társadalom szemében egyszerre jelentettek erkölcsi veszélyforrást és szociális problémát. Cselédlányok, varrónők vagy alkalmi munkások sokszor kiegészítő jövedelemszerzésként folytatták ezt a tevékenységet, mivel a prostitúció látszólagos menekülőutat jelentett számukra a nyomor elől. A hatóságok rendszeres razziákkal próbálták visszaszorítani a titkos prostitúciót, ám ezek csupán időszakos eredményeket hoztak.
Míg a regisztrált kéjnők legalább valamiféle szabályozott keretek között dolgozhattak, a titkos prostituáltak gyakran még nagyobb kiszolgáltatottságban éltek. Ez utóbbi csoport tagjai gyakran váltak erőszak vagy kizsákmányolás áldozatává. A korabeli sajtó sajátos szerepet játszott a prostituáltakról alkotott társadalmi kép formálásában. A 19. század folyamán kialakult nagyvárosi bulvárújságírás előszeretettel dramatizálta a prostituáltakhoz kötődő bűncselekményeket, különösen a velük szemben elkövetett gyilkosságokat. A dualizmus kori Budapesten ilyen volt például Végh Verona 1885-ben történt meggyilkolása, az 1920-as évek közepén pedig Leirer Amália vagy Roscher Zsuzsanna halála.
Ugyanakkor a prostitúció nem egyszerűen szexuális szolgáltatást jelentett, hanem sok esetben a bűnözés más formáival is összefonódott. A rendőrségi jegyzőkönyvek számos olyan esetről számolnak be, amikor kéjnők zsebtolvajlásban, zsarolásban vagy épp csempészetben vettek részt – különösen, ha ügyfeleik ittasak vagy figyelmetlenek voltak.
Társadalmi tükör
A női bűnözés 19–20. századi budapesti története a jogsértések krónikája, egyben a társadalmi viszonyok, normák és változások lenyomata. A női elkövetők nemegyszer a társadalmi igazságtalanságok, a nemi szerepekkel kapcsolatos elvárások és a túlélési kényszer következményeiként jelentek meg a korabeli forrásokban. A nők által elkövetett bizonyos bűncselekmények pedig gyakran az egyéni döntéseken túl a korszak társadalmi viszonyaiból adódó kiszolgáltatottság következményei voltak.
Így valójában arra is rámutatnak, hogy a női elkövetők nem alkottak homogén csoportot. Voltak köztük szegénységgel küzdő anyák, kiszolgáltatott cselédek, ügyes manipulátorok, elkeseredett áldozatok és céltudatos szabályszegők is.
A cikk szerzője Sipos Nikoletta történész.
Az illusztrációként felhasznált archív újságcikket az Arcanum Újságok biztosította.
