Tudomány

Tele van tündérkutakkal Magyarország

Németh Csaba, Kovács Bence
Németh Csaba, Kovács Bence
A mesék hangulatát idézik elénk az erdők talajszintjén fel-felbukkanó, fákhoz kötődő kis víztestek, és nem is járunk messze a valóságtól: egy miniatűr világ rejtőzik bennük. A tündérkutak, hivatalosan dendrotelmák a szárazföld apró vízszigetei rendkívül sokszínű és speciális élővilággal, ráadásul a környezetükre is hatást gyakorolnak.

Erdőben sétálva a kevésbé szemfüles látogatónak is feltűnnek a talajszinten, egy-egy fa tövében csillogó apró víztestek. Az ember megáll, rácsodálkozik, beindul a képzelete: apró lények, manók, törpék, tündérek járnak ide fürdeni és szomjukat oltani, mókusok, sünök, egerek kísérik őket. Ha a mesevilág szereplőit kivesszük a képből, akkor nem is járunk messze az igazságtól, sőt: ezek a jelentéktelennek tűnő kis vizek elképesztően gazdag, speciális élővilágnak adnak otthont, és még közvetlen környezetük mikroklímáját is befolyásolják.

A tudomány dendrotelmának (az ógörög dendro, mint fa, és a tavacska jelentésű telma kifejezésből) nevezi a fákhoz kötődő időszakosan összegyűlő, esővíz alkotta víztesteket, ám a „köznyelvbe” szánt tündérkút (vagy manófürdő) a laikus számára tökéletesen önti szavakba a látvány okozta érzést. E különleges mikroélőhelyek kialakulásáról, élővilágáról és szerepéről kérdeztük Dr. Kovács Bence ökológust, az HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont tudományos munkatársát.

Németh Csaba, Kovács Bence

Bekorhadó tőüregek

A víz megtartásához értelemszerűen valamilyen üreg vagy tál szükséges, ilyenek több módon, és helyen alakulhatnak ki a fákon: ágak elágazásában magasan a fejünk fölött, felszínen futó girbe-gurba gyökerek között, bekorhadt ágcsonkokon vagy egykori harkályodúkban. Egy német felmérés szerint többségüket kétméteres magasság fölött találjuk, a legnagyobb, legtovább megmaradó és leglátványosabb dendrotelmákat azonban a talajszint közelében érdemes keresni bekorhadt tőüregekben.

Ezek létrejöhetnek emberi beavatkozás nyomán, úgynevezett sarjerdőkben. Miután az arra kijelölt fákat kivágják, hagyják őket a tuskókból és gyökerekből kisarjadni, így idővel a megvastagodó új törzs mellett a régi csonkja belülről kifelé korhad, létrehozva az esővíz megtartásához szükséges üreget.

Ugyanez történik természetes úton is a fát érő sérülések nyomán, de értelemszerűen sokkal ritkábban

– mondja a 24.hu-nak Kovács Bence.

A 2017 óta zajló Life4Oak Forests projekt során olyan tündérkutakat is találtak, amelyek vízutánpótlását nem kizárólag a csapadék biztosítja, előfordul ugyanis, hogy a bekorhadt tőüreg kapcsolatban marad az élő törzzsel, ilyenkor pedig a gyökerek által felszívott vízből a dendrotelmába is jut utánpótlás.

Az élet kelyhe

A legnagyobb tündérkutak több liternyi vizet is raktározhatnak, az átlag azonban egy liter alatt van, ezért is megdöbbentő a laikus számára, hogy ilyen apró víztestekben micsoda élet pezseghet.

A teljes cikket előfizetőink olvashatják el.
Már csatlakoztál hozzánk? Akkor a folytatáshoz!
Ha még nem vagy a 24 Extra előfizetője, ismerheted meg a csomagokat.

Már előfizető vagyok,

Ajánlott videó

Olvasói sztorik