Augusztus 20. a magyarság egyik legnagyobb nemzeti ünnepe, a keresztény állam megalapításának, és annak alapítójának, Szent István királynak az emlékünnepe. Ez természetesen köztudott, a kérdés inkább az, hogy miért éppen ez a dátum? Az általános gyakorlat szerint a szentek ünnepe haláluk napjára kerül a naptárba, István király azonban nem 20-án, hanem augusztus 15-én hunyt el, méghozzá saját akarata szerint.
A Hartvik püspök által írt legenda szerint amikor Istvánt erős betegség verte le a lábáról, és halálának közelsége nem tűnt kétségesnek, összehívta országa nagyjait. Megeskette őket a hit védelmére, a kijelölt utód támogatására, majd megtörtént a híres felajánlás Máriának: „Ég királynője, e világ jeles újjászerzője, végső könyörgéseimben a szentegyházat a püspökökkel, papokkal, az országot a néppel s az urakkal a te oltalmadra bízom; nékik utolsó istenhozzádot mondva lelkemet kezedbe ajánlom”.
Amikor pedig Mária mennybemenetelének ünnepe (augusztus 15.) közeledett, a nagyobb irgalom reményében azért könyörgött, hogy e napon érje őt a halál. Imái meghallgatásra találtak, 1038. augusztus 15-én távozott a földi világból:„Nagy sírás támadt övéi közt, nagy öröm az angyalok közt, de ez a sírás később mind az életben levőknek, mind a majdan születőknek örökké való vígságára változott”.
Öt napig nem tudták kiemelni
István király kultusza minden bizonnyal még azelőtt megkezdődhetett, hogy I. (Szent) László király kezdeményezte volna szentté avatását. László legitimációs gondokkal küzdött, hiszen a törvényes magyar király, egyben unokatestvére, Salamon elűzésével és bebörtönzésével foglalta el a trónt 1077-ben. Ennek ellensúlyozására lépett fel úgy, mint István hagyatékának örököse, ezt a képet igyekezett erősíteni az 1083-as szentté avatásokkal, amit a magyar egyház is támogatott.
Öt személyt avattak szentté, a két zoborhegyi remetét, Zoerard-Andrást és Benedeket, valamint Gellért vértanú püspököt, és István fiatalon elhunyt fiát, Imre herceget – nem tudjuk, hogy az öt aktus milyen sorrendben, sőt hogy egyáltalán ugyanazon évben történt-e – itt írtunk erről bővebben.
Hartvik alapján halála után 45 évvel, vagyis 1083. augusztus 15-ére tűzték ki a ceremóniát, ám a koporsót fedő követ nem tudták elmozdítani. Próbálkoztak erővel, háromnapos böjtöt rendeltek el, mígnem egy Karitas nevű apácával isteni látomás közölte: mindaddig nem férhetnek hozzá a szent király testéhez, míg Magyarországon testvérviszály dúl – utalva ugye Salamon fogva tartására, István még a mennyből is békére, megbocsátásra intette övéit. Amint azonban börtöne megnyílt, István sírjához is hozzáfértek „Isten szentséges szülőanyja, Mária mennybevitele után az ötödik nap”.
A prózaibb magyarázat pedig úgy szólt, hogy a mennybemenetel a legnagyobb Mária-ünnep, ezen a napon első királyunk a legjobb esetben is csak második lehetett volna a Szent Szűz mögött. László és az egyház célja viszont épp az volt, hogy jelentőségét minél inkább hangsúlyozzák, ezért tudatosan választottak más dátumot az oltárra emeléshez: a korabeli gyakorlat szerint ugyanis egy szent emléknapjára kínálkozó másik legjobb dátum a szentté avatásának napja.
Sokat változott egy évezred alatt
Az 1092-es szabolcsi zsinat ünnepnapként rögzítette és „munkaszünetes ünneppé” tette István ereklyéinek felemelésének napját, majd ahogy az első keresztény magyar uralkodó tisztelete terjedt Európában, 1686-ban XI. Ince pápa az egyetemes egyház nevében is szentté nyilvánította. Napját pedig Buda azévi török általi felszabadulásának napjára, augusztus 16-ára rendelte. XIV. Benedek pápa 1771-ben csökkentette az egyházi ünnepek számát, a magyar királyt kivette a naptárból.
Mária Terézia még ebben az évben Raguza városából hazahozatta a szent jobbot, a június végi ünnepségek után pedig elrendelte augusztus 20-ának évről évre megünneplését. Ekkor kezdődött a Szent Jobb-körmenet hagyománya is. Az 1848-as szabadságharc leverése után az önkény tiltotta Szent István ünnepét, nem véletlen, hogy az enyhülést kihasználva nemzeti tüntetés bontakozott ki 1860-ban ezen a napon.
A kiegyezés után minden visszatért a „régi kerékvágásba”, 1891-től augusztus 20. az ipari munkások számára is munkaszüneti nap volt, 1895-ben pedig a belügyminiszter elrendelte a középületek fellobogózását e napon. A kommunista hatalomátvétel után, 1947-ben a rezsim leszámolt a keresztény-nemzeti ünneppel, de tiltani nem merte. Inkább megfaragták, tiltás helyett átalakították: így lett az új kenyér ünnepe, majd mint az „új, szocialista államalapítás” jelképe, az alkotmány ünnepe.
A rendszerváltástól kezdve azonban ismét Szent Istvánt köszönti a tűzijáték, és a Szent Jobb is körmenettel hagyja el a Szent István Bazilikát.
