Az „ötödik hadoszlop” kifejezés a spanyol polgárháború (1936–1939) idején keletkezett, ami akkor tört ki, amikor a második spanyol köztársaság ellen jobboldali és szélsőséges politikai csoportok támogatásával katonai puccskísérletet hajtottak végre, amely csak félig-meddig sikerült. A lázadók egyike vezetője, Emilio Mola (címlapképünkön balra) tábornok kijelentette, hogy a köztársaságiak által uralt Madridban egy titkos hálózat rejtőzik, amelyik kész belülről aláásni a baloldali kormányt.
Akkoriban éppen négy lázadó katonai alakulat közeledett a spanyol főváros felé. Mola húzása, mely szerint egy „trójai faló” már bejutott Madridba, és a megfelelő pillanatban lecsap, arra szolgált, hogy félelmet és gyanakvást keltsen a köztársaságiak soraiban.
A második világháború idején még nagyobb jelentőségre tett szert, a hadviselő felek mindegyike a közöttük rejtőző „ötödik hadoszlopról” terjesztett propagandát, így például Tito partizánjai a délvidéki magyar és német civilekről, mint „ötödik hadoszlopról” adtak közre rémhíreket az 1944–1945 telén végrehajtott délvidéki vérengzések előtt. A 20. század második felétől az „ötödik hadoszlop” megnevezéssel azokat az egyéneket vagy csoportokat bélyegezték meg, akik „hűtlenek”, „árulók” lévén titokban saját társadalmuk, hazájuk ellen tevékenykednek.
Ma is kitartó használata a hasonlat erejéről tanúskodik, amelyik a közvélemény manipulálása érdekében az üldözési mánián keresztül éri el az engedelmességet.