Bár a környezet- és természetvédelemnek számos közkedvelt, békés arca van – többek között Jane Goodall és David Attenborough személyében –, az aktivizmus néha egészen szélsőséges, esetenként erőszakos formát ölt. Ezen megközelítés egyik leghíresebb, leghírhedtebb alkalmazója a kanadai–amerikai Paul Watson, a Greenpeace korai tagja, illetve a Sea Shepherd Conservation Society (SSCS) és a Captain Paul Watson Foundation (CPWF) nonprofit szervezetek alapítója.
Watson a közelmúltban grönlandi letartóztatása kapcsán került a hírekbe: egy több mint egy évtizede kiadott nemzetközi elfogatóparancs alapján vették őrizetbe július 21-én.
Watson csapatával Nuukban állt meg egy küldetés során, hogy üzemanyagot vegyen fel, a CPWF fejét a helyi rendőrség fogta el. A misszió célja eredetileg az volt, hogy megzavarják a Csendes-óceán északi részén az újonnan épített Kangei Maru japán bálnavadász hajót, amely lényegében egy hatalmas, cetfélék feldolgozására létrehozott úszó mészárszék.
A Kangei Maru művelet Watson tengervédelmi küzdelmeinek 50. évfordulóját koronázhatta volna meg. Watson úgy látta, a küldetés a bálnavédelemben eltöltött éveinek eddigi legnagyobb téttel bíró kihívása.
Egyes vélemények szerint nem a véletlen műve, hogy épp az akció előtt vették őrizetbe, mások úgy látják, Japán bosszúhadjáratot folytat, az üggyel pedig a kereskedelmi bálnavadászat ellen fellépőket próbálják elrettenteni. Többen ugyanakkor olyan ökoterroristaként tekintenek Watsonra, akit már rég felelősségre kellett volna vonni.
Tengeri igazságosztók
Watson a Greenpeace legelső vezetőségi tagjainak egyike volt, állítása szerint az alapításban is részt vett, igaz, ezt a csoport ma már tagadja. A szervezetre a kezdetektől fogva erőszakmentes politika volt jellemző, Watson viszont az aktív, határozottabb fellépés szószólója volt, a nézeteltérések miatt pedig idővel kizárták a vezetői testületből. 1977-ben kilépett, és még abban az évben megalapította a Sea Shepherdet, amelynek legfőbb célja a tenger kizsákmányolásának megakadályozása lett.