A Fényes Portát igen gyakran a teljes konstantinápolyi szultáni kormányzatra alkalmazzuk, eredetileg viszont arra az impozáns méretű kapura használták, amelyiken keresztül a hivatalnokok és követek beléphettek a Topkapi-palotába, amikor meghallgatásra érkeztek a szultán udvarába. A törökül Bâb-ı Âli, azaz „Magas Kapu” vagy „Kimagaslóak Kapuja” néven ismert bejárat a franciában „Porte sublime” kifejezésként honosodott meg, magyarul „Fényes Kapu” vagy „Fényes Porta” a hagyományos elnevezése.
Mielőtt 1453-ban II. Mehmed szultán elfoglalta Konstantinápolyt és megdöntötte a Bizánci Birodalmat, szokássá vált, hogy a birodalmi ediktumokat a szóban forgó kapu tetejéről hirdetik ki. A város új oszmán hódítói átvették és tovább folytatták ezt a gyakorlatot. A 17. és 18. században az európai diplomaták az oszmán-török kormány metaforájaként kezdték használni a „Fényes Portát”.
Bár az Oszmán Birodalom hatalma a 19. században egyre jobban hanyatlott, és 1923-ban az új török köztársaság megalakulásával hivatalosan is megszűnt létezni, addigra a „Fényes Porta” az oszmán gazdagság és diplomáciai protokoll tartós történelmi jelképévé nőtt. Még ma is egy rég letűnt kor nemzetközi kapcsolatainak pompáját és ármányát kötjük hozzá.
