2023 nyarán bejárta a világsajtót a hír: 20 évvel elítélése után kegyelmet kapott az az ausztrál nő, akit négy gyermeke megölésében találtak bűnösnek. Támogatói hosszan kampányoltak szabadon engedése mellett, nem sokkal a kegyelem után pedig fellebbezés útján hatályon kívül helyezték a korábbi ítéletet.
Most, nagyjából egy évvel később a Nature beszélgetett az eset két kulcsfigurájával, Carola Garcia de Vinuesa spanyol immonológussal, illetve Dave Wallace ausztrál ügyvéddel.
Ausztrália leggyűlöltebb nője
Folbigg (született Donovan) élete a kezdetektől viszontagságos volt, nagyjából másfél éves korában az apja megölte az anyját. Állami gondozásba került, csak háromévesen kapott állandó nevelőszülőket, és elképzelhető, hogy nevelőapja zaklatta. 15 évesen otthagyta az iskolát, 17 évesen pedig hozzáment Craig Folbigghez.
A párnak négy gyermeke született, egyik sem élte meg a kétéves kort. Az első baba 1989-ben, 19 napos korában, a második 1991-ben, nyolc hónaposan, a harmadik 1993-ban, tíz hónaposan, a negyedik pedig 1999-ben, egy évesen és hét hónaposan hunyt el.
Férje 1999-ben találta meg a naplóját, annak tartalmát elolvasva pedig meggyőzte magát arról, hogy felesége ölte meg a gyermekeket. 2000-ben a pár elvált, 2001-ben pedig letartóztatták az akkor 33 éves nőt.
Az asszony mindvégig tagadta a vádat, azt állította, hogy két fia és két lánya természetes okból vesztette életét. 2003-ban aztán 40 év börtönbüntetésre ítélték, a tárgyalást komoly közérdeklődés követte – elevenítette fel a Time.
A vád – miszerint elvesztette önuralmát, és megfojtotta a babákat – nagyrészt férje tanúskodására és saját naplóbejegyzéseire támaszkodott. Feljegyzéseiben az anyaság okozta nehézségeiről, ingerlékenységéről számolt be, emellett bűntudatát fejezte ki gyermekei egymást követő halála miatt.
A News.com.au szerint akkor ezt indirekt beismerésként értékelték, ma már a szakértők többsége úgy véli, hogy a napló egy poszttraumás stressz szindrómával küzdő és kevés társas támogatást kapó gyászoló anya megküzdési módszere volt. A Folbigg által megfogalmazott önvád és bűntudat jól ismert a pszichológiai szakirodalomból gyermeküket elvesztő anyáknál.
Egy az ezermilliárdhoz
Közvetlen bizonyítékok valójában sosem álltak rendelkezésre, a gyermekeken nem mutatkoztak sérüléseik jelei. A naplókban ráadásul nem szerepelt közvetlen beismerés, a tanúként meghallgatott szakemberek között pedig nem igazán volt konszenzus.
A védelem azt is felvetette, hogy Craig Folbigg hazudott a rendőrségnek, és meghamisított egyes bizonyítékokat. A férj nem volt hajlandó DNS-mintát adni, hogy segítse a vizsgálatot, és volt felesége 2023-as felmentése után is kitartott annak bűnössége mellett. A rákos megbetegedéssel küzdő Craig Folbigg idén márciusban hunyt el szívrohamban.
A bírósági eljárásban komoly szerepe volt a napjainkban sokat kritizált brit gyerekorvosról, Roy Meadow-ról elnevezett, ma már elavultnak tekintett Meadow-szabálynak – írja a The Guardian. Ez egy olyan jogi koncepció a gyermekvédelem területén, amelyet az egy családon belüli többszörös bölcsőhalál vagy hirtelen csecsemőhalál (SIDS) eseteinek megítélésére használnak.
Az Egyesült Királyságban korábban Sally Clarkot, Angela Canningst és Donna Anthonyt is a Meadow-szabályra alapozva ítélték el gyermekeik megöléséért, fellebbezés után mindegyiküket felmentették. Folbigg esetében a hét héten át tartó tárgyaláson az esküdtszéket arról tájékoztatták, annak az esélye, hogy mind a négy gyermek SIDS-ben halt meg, egy az ezermilliárdhoz.
2005-ben 30 évre csökkentették büntetését, a börtönből küldött leveleiben pedig a nő elismerte, hogy depressziója miatt naplója sötét hangulatú volt, de végig kitartott ártatlansága mellett. Állítólagos bűncselekményeinek jellege miatt védőőrizetbe helyezték, de 20 évig tartó fogsága így sem telt konfliktusmentesen, 2021-ben, egy áthelyezés után egyik rabtársa például brutálisan megverte.
