Egy friss tanulmány alapján a keselyűk fontos szerepet tölthetnek be az emberek védelmében – írja a Science. A dögevők az 1990-es években majdnem teljesen kipusztultak Indiában, emiatt az elhullott állatokból származó kórokozók jelentősen elterjedtek.
A kapcsolódó közegészségügyi válságból eredő anyagi kárt évente közel 70 milliárd dollárra tették.
A keselyűk kulcsfontosságúak azokban az ökoszisztémákban, amelyekben jelen vannak, és így van ez Indiában is. Az állatok segítenek a tetemek lebontásában, és segítenek kordában tartani a többi dögevő, például a veszettséget terjesztő kóbor kutyák állományát.
1994-ben az indiai gazdák egy diklofenák nevű gyógyszert kezdtek el adni a szarvasmarháknak és más jószágoknak a fájdalom, gyulladás és más problémák kezelésére. Az anyag azonban mérgező volt a keselyűk számára, károsította a veséjüket, egy évtized alatt a helyi populáció ezért drámai mértékben csökkent, 50 millió egyedből mindössze néhány ezer maradt.
Anant Sudarshan, a Warwicki Egyetem környezetvédelmi közgazdásza serdülőként azt tapasztalta, hogy a szarvasmarhák tetemeit a cserzőüzemek és a városok határain kívül halmozták fel. Ezeken a helyszíneken aztán kevésbé hatékony dögevők, például elvadult kutyák és patkányok tűntek fel.
Idővel a kormány előírta, hogy vegyszerekkel ártalmatlanítsák a maradványokat, aminek következtében viszont mérgek áramlottak a vizekbe. Hogy feltárják a folyamat hatásait, Sudarshan és társszerzője, Eyal Frank, a Chicagói Egyetem munkatársa a keselyűk élőhelyeinek térképeit az indiai közigazgatási körzetek térképére helyezte. A csapat több mint 600 körzet nyilvántartását vizsgálta meg, ellenőrizve a vízminőséget, az időjárást és a kórházak számát is.
1994 előtt az érintett körzetekben az emberi halálozási arány átlagosan 0,9 százalék volt ezer lakosra vetítve, 2005 végére ugyanakkor azokon a területeken, ahol korábban nagyszámú keselyű élt, az arány átlagosan 4,7 százalékkal emelkedett. Ez nagyjából 104 386 további halálesetet jelent évente. Ezzel szemben azokban a térségekben, amelyek hagyományosan nem voltak a keselyűk tipikus élőhelyei, stabil maradt a halálozás.
A pénzbeli károk kiszámításához korábbi vizsgálatokra támaszkodtak, ezek alapján az indiai társadalomban nagyjából 665 ezer dollárra becsülték annak gazdasági értékét, amit hajlandóak elkölteni egy élet megmentésére. Ez alapján a keselyűpopulációk elvesztéséből eredő teljes gazdasági kár 2000 és 2005 között évi 69,4 milliárd dollárra rúgott.
A friss eredmények újabb bizonyítékai annak, hogy a biológiai sokféleség csökkenése nemcsak a természet problémája, hanem az emberiségre is súlyos hatást gyakorol. A most használt módszert más állatok esetében is érdemes lehet alkalmazni, hiszen nem csak a keselyűkhöz köthető hasonlóan jelentős ökoszisztéma-szolgáltatások.
Az indiai kormány 2006-ban betiltotta a diklofenák használatát, de Sudarshanék szerint nem biztos, hogy a keselyűk teljesen felépültek.
