Az Amerikai Egyesült Államok egyik alapító atyjáról, a villámhárító feltalálójáról 1998-ban kelt szárnyra a pletyka, miszerint sorozatgyilkos lett volna.Ezt ugyan határozottan cáfolnunk kell, azt ugyanakkor nem állíthatjuk, hogy nincs semmi alapja a híresztelésnek: Benjamin Franklin londoni házában ugyanis számos emberi csontot találtak.
A nagynevű anatómus
A Trafalgar tértől nem messze fekvő házban 1757 és 1762, valamint 1764 és 1772 között élt az amerikai polihisztor. Ennek a kertjében, a ház felújításakor 15 különböző embertől származó maradványt találtak a renoválást végző szakemberek. A felújításra és átalakításra azért került sor, hogy létrehozzák a Benjamin Franklin Ház elnevezésű, azóta is működő múzeumot és oktatási központot a Craven Streeten. Kiderült, hogy a csontok mintegy 250 évesek, vagyis Franklin londoni tartózkodásának időszakából valók – igaz, az amerikai tudós akkor már az utca egy másik ingatlanában lakott.
Ezzel együtt Franklin is bejáratos volt korábbi otthonába, hiszen mindkettőt gazdasszonya, Margaret Stevenson kezelte. Stevenson és Franklin azért költöztek át a nem messze fekvő új házba, hogy helyet csináljanak az asszony lányának, Pollynak, vejének, valamint kisfiuknak, akinek Franklin a keresztapja volt. Az emberi maradványok ennek a bizonyos vejnek a lelkiismeretét terhelték – habár ő sem sorozatgyilkos volt, hanem egy nagynevű anatómus, dr. William Henson.
Nem volt nehéz hullát szerezni
Korának egyik legismertebb és legelismertebb orvosaként Henson ugyanúgy elnyerte a Királyi Természettudományos Társaság, a Royal Society legrégibb és legpatinásabb díját, a Copley-érmet, mint előtte mintegy másfél évtizeddel Franklin. A „hematológia atyjának” is nevezett Henson a Craven Streeten álló ház mellett egy anatómiai teátrumot is épített, amelyben igen látogatott boncolási bemutatókat adott. Ehhez természetesen friss tetemekre volt szüksége, ami abban a korban nem volt egyszerű.
Egészen az 1832-es anatómiai törvényig (Anatomy Act) legálisan csak az emberölésért kivégzettek holttestét lehetett tudományos kutatás vagy oktatás céljából felhasználni, ezeket a brit Sebészek Társaságának juttatták. A 750 ezres, mocskos és járványok által megtizedelt, magas halálozási rátától szenvedő fővárosban azonban nem volt nehéz tetemekhez jutni: a hullatolvajok a temetés előtt és után is gyakorolták sötét mesterségüket.
Így juthatott gyakrabban holttesthez Henson is, mikor azonban végzett az aktuális demonstrációval, valahogy meg kellett szabadulnia a maradványoktól. Erre szolgált a ház kertje, egészen pontosan 1772 és 1774 között. Ekkor ugyanis tragikus esemény történt: dr. Henson szikéje boncolás közben megcsúszott, a tudós megvágta magát, és vérmérgezésben meghalt.
