Ha valaki a hollywoodi filmeken át szemléli a második világháborút, az hihetné, hogy az a normandiai partraszállás sikerével dőlt el. Pedig ahogy Deák István bemutatja az Európa próbatétele – Együttműködés, ellenállás, megtorlás című 2015-ös könyvében, Románia 1944. augusztus 27-i kiugrása is legalább ekkora jelentőséggel bírt, hiszen a nyugati front csak egy „operettháború” volt a keleti front élet-halál harcához képest, ahol a Wehrmacht az összesített vesztesége 80 százalékát elszenvedte. Sztálin épp ezért követelte újra és újra, hogy a szövetségesek újabb frontot nyissanak nyugaton, ezzel tehermentesítve a Vörös Hadsereget.
Tökéletes illúzió
Ezzel persze nem lekicsinyelni akarjuk az 1944. június 6-i „D-day” jelentőségét (amelynek többek között A leghosszabb nap című 1962-es, nemzetközi összefogással készült eposszal, illetve Steven Spielberg Ryan közlegény megmentése című 1998-as mozijával állítottak filmes emlékművet), hiszen még egy átlagos osztálykirándulást megszervezni sem egyszerű, ami pedig a normandiai partraszállás előkészítésével történt, a világ egyik legnagyobb logisztikai teljesítménye.
A szövetségesek partraszállására készülő németek figyelmét a Csatorna legszűkebb szakaszára, a Dover–Calais-szorosra terelő kamuflázsakció, a Fortitude-hadművelet (amely a történelmi hátterét adja Ken Follett Tű a szénakazalban című kémregényének és a belőle készült Donald Sutherland-filmnek) pedig olyan illuzionista produkció volt, amelyhez hasonlót később David Copperfield mutatott be a New York-i Szabadság-szobor „eltüntetésével”.
Teljes siker
A félrevezetés olyan jól sikerült, hogy amikor hajnali 5 órakor, a ködben megkezdődött a partraszállás Normandiában, nem ébresztették fel a későn fekvő és sokáig alvó Hitlert, mivel a német hadvezetés úgy vélte, az csak az elterelő akció – de a „valódi” partraszállást aztán hiába várták a propaganda által „áthatolhatatlannak” beállított Atlanti fal védvonal 1942 és 1944 között felépült részeinél. Az sem növelte a németek esélyeit, hogy kiváló tábornokuk, Erwin Rommel éppen hazautazott a feleségéhez, hogy párizsi cipővel kedveskedjen neki.
Az Overlord-hadművelet első napja a vártnál simábban zajlott, még a legvéresebb partszakaszon, az Omaha Beach-en is alulmúlták a szövetségesek veszteségei az előzetes becsléseiket. A tervezettnél nagyobb dagály ellenére összességében 160 ezer katonát, páncélosok és lövegek százait szállítottak partra az első hullámban, és mivel a németeknek nem sikerült a tengerbe szorítani őket, a hídfőállás kiépítésével eldőlt a hadművelet sikere.
Augusztus végére már kétmillió szövetséges katonát szállítottak a megszállt Franciaországba: 1944. augusztus 25-ére Párizs is felszabadult, noha a németek igen elszántan harcoltak. A legenda szerint a Ritz szállót maga a haditudósítóként dzsippel odaérkező Ernest Hemingway „szabadította fel”, minek örömére 51 martinit rendelt.
A cikk szerzője Csunderlik Péter történész.
