A történet több mint háromszáz éves: a spanyol örökösödési háborút részben lezáró 1713-as utrechti békeszerződés 10. cikkelye a Spanyol Birodalomtól Nagy-Britanniához csatolta Gibraltárt, méghozzá „örökre”. A britek ezzel ki is szálltak az 1701–1714 között zajló európai konfliktusból, amelynek során az utolsó Habsburg-házi spanyol uralkodó, II. Károly halála után estek egymásnak a francia Bourbon-dinasztiát és a Habsburgokat támogató országok.
A spanyol trón elúszott
Egy közkeletű mítosz szerint „a Szikla” már jóval korábban, 1704-ben gazdát cserélt, méghozzá katonai erővel hódították meg a britek. Tegyük félre azt az apró tévedést, hogy a britek ekkor semmit sem hódíthattak meg, hiszen az 1707-es egyesülési törvényig Anglia és Wales, valamint Skócia királysága még nem hozta létre hivatalosan Nagy-Britanniát. Ezzel együtt a Habsburgok mögött álló szövetséges haderő, amely 1704. augusztus 4-én megtámadta és elfoglalta Gibraltárt, mintegy kétezer angol, holland, spanyol és katalán katonából állt. Hadvezérük Georg von Hessen-Darmstadt herceg, a hessen-darmstadti tartománygróf legifjabb fia volt, aki a spanyol trónra áhítozó Károly osztrák főherceg szolgálatában állt.
A Habsburgok azonban később sem térhettek vissza a spanyol monarchia élére, helyettük a békeszerződések a katonailag vesztes francia Bourbon-házat ültették a spanyol trónra, azzal a szigorú kikötéssel, hogy a két királyságot sem akkor, sem később nem egyesíthetik. Károly azonban nem maradt trón nélkül, hiszen a német-római császári és a cseh királyi cím mellé a Magyar Királyságot is begyűjtötte, III. Károly néven 1711–1740 között uralkodott hazánkban.
Franco is vissza akarta szerezni
Az 1704-es hadjárat eredményeként Károly volt az, aki Gibraltár első három kormányzóját kinevezte, közülük a hessen-darmstadti herceg volt az első, aki aztán Barcelona 1705-ös ostrománál halt meg. Mivel a Habsburgok nevében kormányozták, a háború idején még nem, csupán a békeszerződések révén került Gibraltár tengerentúli kézre.
Attól a pillanattól kezdve, hogy kikerült spanyol fennhatóság alól, az egymást követő spanyol kormányok mindent megtettek, hogy visszaszerezzék „El Peñon”-t, vagyis „a Sziklát”. A 18. században főként hadműveletekben gondolkodtak, többször is megostromolták, a második világháború idején pedig Franco tábornok is komolyan fontolóra vette a visszahódítását. Az elmúlt évtizedekben, a brexit előtt és után, főként diplomáciai eszközök és gazdasági nyomás kombinációjával próbálkoztak a spanyolok.
Mivel az utrechti békeszerződést meglehetősen homályosan, többértelműen fogalmazták, a szerződésszegés vádja is felmerült a britekkel szemben, különösen a szárazföldi, a felségvizeken való és a légi túlterjeszkedés tekintetében. A felségjogra vonatkozó „örökre” kifejezést azonban nehéz lenne vitatni.
