A világ legrégibb szuverén állama címre csaknem kizárólagos eséllyel San Marino pályázhatna, amelyet ma minden oldalról Olaszország vesz körül, így enklávénak számít. San Marino egyben a legrégibb alkotmányos köztársaság is, ráadásul a világ ötödik legkisebb országa.
Önkormányzó közösség
Az Adriai-tenger partján megalapított Arimium egykori római kolónia (a mai Rimini) határaitól mindössze tíz kilométerrel beljebb, a hegyek között megbújó ország egészen a IV. századig nyúló történelemmel rendelkezik. Nevét és eredetét is Szent Marinusra vezeti vissza: az akkor a Római Birodalomhoz tartozó Rab szigetén 275 körül született kőfaragó részt vett Arimium kikötőjének építésénél, ám Diocletianus császár keresztényüldözése elől a IV. század legelején, 301-ben a Titán-hegyre menekült, ahol megalapította kolostorát és az első települést, majd befogadta az ide érkező keresztényeket.
Az első évszázadok története meglehetősen ködös, San Marino a feljegyzésekben először a IX. században tűnik fel. Amennyi tudható: 1000 körül vagy a XI. század elején, egészen biztosan azonban a XIII. századtól már népgyűlés irányította, és egyike volt az Appennini-félsziget számos önkormányzó közösségének. A legtöbb itáliai városállammal ellentétben azonban a legviharosabb időszakokban is megőrizte a függetlenségét.
Megvédték magukat
Természetesen ez nem ment áldozatok nélkül. 1503-ban például VI. Sándor pápa fia, Cesare Borgia foglalta el, azonban II. Gyula pápa végül közbeavatkozott, így mindössze fél év után el kellett hagynia San Marinót. 1739-ben pedig XII. Kelemen pápa hadai hódoltatták a miniállamot, azonban a fellázadt lakosság akarata előtt végül fejet hajtottak.
A XVIII. század végén Velence és Lucca köztársaságai is megadták magukat a francia csapatoknak, San Marino viszont ekkor is kitartott. Még Napóleon is tiszteletben tartotta az állam önállóságát, sőt, felajánlotta, hogy bővítheti területét, ezt azonban az állam vezetői bölcs önmérséklettel, udvariasan visszautasították.
Garibaldi hálája
A XIX. századi olasz egyesítés idején Giuseppe Garibaldi és felesége, Anita kapott itt menedéket, ennek is betudható, hogy 1862-ben az új Olasz Királyság elismerte San Marino függetlenségét, és barátsági szerződést kötött vele. A köztársaság eszménye mellett tűzön-vízen kitartó állam tiszteletbeli állampolgárának fogadta Abraham Lincoln amerikai elnököt.
San Marino jelenleg ugyan nem tagja az Európai Uniónak, azonban hivatalos pénznemeként az eurót használja. A törvényhozó hatalmat alkotó Általános Nagytanács saját tagjaiból jelöli ki a kormány és az állam élén álló, egyenlő hatalommal bíró, 6-6 hónapra választott régenskapitányt.
