Már a hegyi patakok felét veszélyezteti ideiglenes kiszáradás hazánkban – derül ki a Magyar Kutatási Hálózat (HUN-REN) közleményéből. Régebben inkább csak a mediterráneumban fordult elő a vízi ökoszisztémák ideiglenes kiszáradása, néhány éve azonban sok magyarországi, korábban állandó természetes víz esetében is megfigyelhetővé vált.
Öt évvel ezelőtt a korábban állandó vízű hegyi patakok mindössze 5-10 százaléka száradt ki, tavaly viszont már a felüknél kialakult ez az addig szinte ismeretlen jelenség, ami súlyos kihívás elé állítja az élőlényeket.
A patakok állatai két különböző fajta taktikával, rezisztens és reziliens funkciókkal igyekeznek átvészelni a kiszáradásokat. A rezisztens funkciók a kisebb testű fajokra jellemző, segítségükkel az állatok helyben, például az iszapba ásva várják meg a víz visszatértét. A reziliens funkciók pedig a nagyobb állatoknál figyelhetők meg, ők elmenekülnek, majd visszatérnek, ha a meder újra megtelik vízzel. A fajoknak egyszerre rezisztens és a reziliens funkciói is lehetnek, vagyis a környezet negatív változásainak többféleképpen is ellenállhatnak.
Bizonyos szintig ezek a funkciók megmenthetik a fajokra, a növekvő kiszáradás miatt azonban előfordulhat, hogy olyan ritkán lesz víz egyes medrekben, hogy azt csak néhány faj tudja majd elviselni hosszú távon.
