A legősibb fennmaradt törvénygyűjtemény Ur királya, Ur-nammu sumer nyelvű jogszabályainak foglalata, amely nagyjából Kr. e. 2100–2050 között keletkezett. A törvénykönyv első részeit a mai Irak területén találták meg agyagtáblákra vésve, és az 1950–1960-as években fordították le. Ur-nammu nagyjából 18 éven át volt a mezopotámiai városkirályság uralkodója, törvényei rendkívül kifinomult alkotások, melyek a „ha…, akkor…” logikai rendre épülnek:
Ha egy ember kiveri egy másik fogát, két sékel ezüstöt kell lerónia.
A sékel mezopotámiai mértékegység, később ezüstpénz, súlyban hozzávetőleg 11 grammnak felelt meg.
Méltányosság és szemet szemért
A halálbüntetéssel terhelt gyilkosságon, rabláson, házasságtörésen és nemi erőszakon túl a törvénygyűjtemény a legtöbb bűntett esetében azt írta elő, hogy az elkövető anyagi kárpótlásban részesítse az áldozatot. Elsősorban nem a bosszút szolgálta, fő elvei a „méltányosság és igazságosság” voltak, és a közösség megerősítését célozták.
Ismerünk azonban még ennél is régibb sumér törvénykönyvet, ez a Kr. e. 24. században élt Urukagina (más olvasatban Uruinimgina) nevéhez fűződik, aki Lagas városállam királya volt. Ezek a későbbi szövegek idézeteiből ismert szabályok szintén meglepőek, a hatalmasok önkényét és a korrupciót igyekeztek korlátozni.
Ezzel szemben a legkorábbi ismert babilóniai kódex, Hammurapi törvényoszlopa, amely Kr. e. 1750 körül keletkezett, főként a „szemet szemért” elv jegyében a bosszúállás módjait és mértékét szabályozta.
Jog és vallás
Mindent egybevetve, a jogtörténet szorosan egybekapcsolódik az emberiség történelmével, és gyakran reflektál a vallásra is. Mózes törvényei a Kr. e. 10–6. századra nyúlnak vissza, Asóka indiai király buddhista rendeleteit pedig Kr. e. 269–236 között vésték kőbe.
A modern nyugati törvénykönyvek egyik legfőbb forrásaként használt római jog az ún. Tizenkét táblás törvények Kr. e. 5. század közepi összeállításán alapul, és I. Iusztianosz bizánci császár Kr. u. 529–534 között igyekezett újra egységesíteni. Kappadókiai János vezetésével külön bizottság foglalkozott a Codex Iustianianus kidolgozásán, ezt utóbb többször módosították, kiegészítették.
A bizánci császárnak a Római Birodalom egységesítése tervével összefüggő jogi forradalma nagy hatással volt a 16. századi Corpus Iuris Civilis, a római jog első kodifikált gyűjteményének kiadására, amely számos mai állam törvénykezésének alapjává vált.
