Súlyos vízhiánnyal néz szembe Mexikóváros, amelynek nagy része hónapokon belül kiszáradhat – írja a Live Science. A metropoliszi régióval együtt mintegy 22 millió főnek otthont adó várost 2024 eleje óta sújtja aszály, a vízzel való takarékoskodás érdekében a hatóságok egyes területeken már korlátozták a vízhez való hozzáférést.
Több tényező, így a csökkenő csapadékmennyiség, a megnövekedett hőmérséklet, a szivárgó infrastruktúra és a városi terjeszkedés együttesen sodorják veszélybe a vízellátást.
„Kétszer olyan gyorsan nyerjük ki a vizet, mint ahogy a víztartó réteg újratermelődik. Ez károkat okoz az infrastruktúrában, hatással van a vízrendszerre és talajsüllyedést okoz” – emelte ki Jorge Alberto Arriaga, a Mexikói Nemzeti Autonóm Egyetem munkatársa.
Mexikóváros vízkészletének nagyjából 60 százaléka egy föld alatti tározóból származik, a maradék pedig a városon kívülről érkezik. A víztartó réteget azonban túlhasználták, aminek következtében 1950 óta évente mintegy 51 centimétert süllyed a talaj.
A szivattyúzott víz emellett hajlamos a szivárgásra, 40 százaléka elveszik a szállítás során. Mivel az egykori vízáteresztő talaj nagy részét ma már beton borítja, a víz nem feltétlenül szivárog vissza a mélybe.
A helyzetet súlyosbítja a város földrajzi elhelyezkedése és történelme. Mexikóváros az azték, a Texcoco-tó egyik szigetén álló Tenochtitlán helyére épült. Miután a spanyolok elfoglalták a várost, lerombolták, a tavat pedig lecsapolták, egy, a földrengésekkel és a szárazságokkal szemben sebezhető települést hozva létre.
Az éghajlati átalakulás miatt mára az aszályok hosszabbak és keményebbek lettek, idén pedig a természetes El Niño is ront a helyzeten. A vízhiány leküzdése érdekében a döntéshozók javítanák a szennyvízkezelést, valamint újabb kutakat ásatnának.
Hogy ezek az erőfeszítések elegendőek lesznek-e, arról megoszlanak a vélemények. A monszunszezon előreláthatóan csak májusban vagy júniusban érkezik, addig nem várható jelentősebb csapadék.
