Melyik a világ legrégibb receptje? Amennyiben a legősibb írott receptet értjük ezalatt, a legtöbb történész amellett foglalna állást, hogy a Guinness World Records listáján is szereplő leírások viszik el a pálmát: azok a három agyagtáblára vésett receptek, amelyek Kr. e. 1700 körül keletkeztek. Az agyagtáblákat az ókori Mezopotámiában virágzó kultúrát teremtő sumerek alkották meg, nagyjából a mai Irak, valamint Szíria és Törökország egy részének területén.
Jean Bottéro francia történésznek köszönhetjük azt a fegyvertényt, hogy az 1980-as évek közepén az ékírásos feliratokat lefordította, egyben felfedezte, hogy a szövegekben ételekről van szó. A legjobb állapotban fennmaradt tábla 25 fogás hozzávalóit szedi rendbe, a két másikon pedig részletesebb (bár csak egyenként néhány sorból álló) útmutatók olvashatók nagyjából 10 recepthez. Ez utóbbiak közé tartozik az a leírás, amelyik az állagában az európai szláv országokban elterjedt
Ezen felül említésre méltó még a tésztát és szárnyashúst egyfajta pástétomba rétegező és tejes szósszal körítő ételkülönlegesség.
Régészeti bizonyítékok és későbbi írott források alapján azonban Walesben nemrégiben még ezeknél is sokkal régibb receptet rekonstruáltak, amely körülbelül 6 ezer éves lehet. A „csalánfelfújt” megalkotásához aprócsalán-kötegekre és vízre van szükség, melyet gombóccá gyúrva állati belsőségbe helyeznek, így erőlevesben megfőzhető. A csalán manapság kellemetlen növényként van elkönyvelve, ám megfőzve elveszti csípősségét és tulajdonképpen egészen tápláló zöldféle, amelyet még a 20. században is gyakran fogyasztottak Európa sok részén. A nemrég megfejtett recept kőkorszaki megfelelője a levesbe helyezett grízgombócnak és a töltött gyomornak (a skót haggisnak).
