Az evolúciós elmélet hatásain elmélkedve valószínűleg kevesen jutnak el odáig, hogy feltegyék a kérdést, vajon mit szólt hozzá Charles Darwin felesége, amikor férje előállt az emberiségnek a világról alkotott képét alapvetően megváltoztató teóriájával. Darwin rettegett attól, hogy az isteni teremtés megkérdőjelezése óriási felzúdulást vált ki, azért is várt sokat A fajok eredete publikációjával, de az elméletet a közhiedelemmel szemben viszonylag jól fogadta a bigottnak és maradinak tartott viktoriánus kori közvélemény.
Kapcsolatukat féltették az elmélettől
Feleségét, az Emma Wedgwood néven született Emma Darwint azonban nem érték készületlenül a fejlemények. Charles-ban ugyanis már a házasságkötésük előtti években elkezdett formálódni az elmélet, és sok álmatlan éjszakát okozott neki, hogy gondolatait hogyan egyeztesse össze vallásos hitével. Kételyeiről, vívódásairól be is számolt Emmának, mielőtt házassági ajánlattal állt elé, mivel úgy érezte, az erős unitárius hittel rendelkező nőnek ismernie kell a kételyeit, mielőtt összeköti vele életét.
E nyíltságban nyilván sokat segített az, hogy Charles és Emma gyerekkoruk óta jól ismerték egymást, ugyanis unokatestvérek voltak, a Darwin és a Wedgwood család pedig közeli kapcsolatban állt. (Az unokatestvérek közötti házasság meglehetősen bevettnek számított a korban, elég csak arra gondolnunk, hogy maga Viktória királynő is első unokatestvéréhez, Alberthez ment férjhez.) Emma alapvetően jól fogadta Darwin szkeptikus gondolatait, de azért ő is félt attól, hogy eltérő nézeteik később éket verhetnek közéjük.
Elmém azt mondatja velem, hogy az őszinte és lelkiismeretből fakadó kételyek nem számíthatnak bűnnek, de úgy érzem, fájdalmas szakadást okozhat ez majd közöttünk. Szívem mélyéből köszönöm nyíltságát velem
– írta már eljegyzésük után a vőlegényének.
Érvek és ellenérvek
Darwin azért nem osztott meg mindent választottjával. Hagyatékából előkerült több feljegyzése is, amelyekben a házasság előnyeit és hátrányait írta össze magának, igazi tudósként elemezve a döntés következményeit. A hátrányok főleg a szabadságának elvesztéséhez kapcsolódtak. „Beszélgetések bölcs férfiakkal klubokban; olvasás esténként” – sorolta egy helyen, miközben attól is tartott, hogy családfenntartóként elsősorban a pénzért kell majd dolgoznia, és nem teheti meg azt, hogy a saját feje után menve csak a tudományos szempontokat követi vagy hosszú tanulmányutakra megy. De látott azért pozitívumokat is:
Gyerekek (ha Isten is úgy akarja), állandó társ (és barát az öreg napokra), jobb, mint egy kutya, akárhogy is nézzük, a női csevegés és a zene élvezete – ezek jót tesznek az ember egészségének.
A végül 185 éve, 1839. január 29-én megkötött házasság – amennyire ez utólag megítélhető – boldognak sikeredett. A pár az egybekelés után is hosszas beszélgetéseket folytatott teológiai kérdésekről, Emma pedig elfogadta, hogy férje később egyre nyilvánvalóbban eltávolodott a hitétől (főleg Anna lányuk kilencéves korában bekövetkezett halála rengette meg Darwin vallásos elkötelezettségét, ezután már sem a túlvilági létben, sem a megváltásban nem hitt, egy idő után már templomba sem járt), bár az evolúció elméletét egyikőjük sem tartotta alapvetően összeegyeztethetetlennek Isten létével.
Charles olyannyira bízott nejében, hogy még kiadatlan főművének gondozásával is Emmát bízta meg arra az esetre, ha vele valami történne. Tíz gyerekük született, közülük heten érték meg a felnőttkort. Az már talán a sors furcsa fintora, hogy gyermekeik gyakori betegeskedéseit, illetve azt, hogy közülük csak hármuknak született saját gyereke, a mai – természetesen az evolúciós elmélet alapjain felnőtt genetika tudományát használó – tudósok egyértelműen arra fogják, hogy a szülők közeli rokonsága káros hatással volt az utódok génkészletére.
