Egy ideje nyugtalanító beszámolók érkeznek Kínából: olyan mértékben növekedett a légzőszervi megbetegedések száma, hogy az egészségügyi intézmények alig bírják a nyomást, a kormány járványklinikák létrehozását rendelte el. Laikus fejben kísértetiesen hasonló helyzet, mint 2019/2020 telén, amikor a „kínai légzőszervi megbetegedések emelkedéséből” világszintű Covid-járvány kerekedett, milliók haltak meg, súlyos gazdasági károk keletkeztek, és az életünk fenekestül felfordult.
Az ilyen hírek Kínából érthető módon váltanak ki heves szívdobogást világszerte, amin nem segítenek a törvényszerűen és tömegesen megjelenő álhírek, találgatások és sok médium manipulatív gyakorlata. Mi történik Kínában? Milyen kórokozóról van szó? Fenyeget-e világjárvány? Dr. Kemenesi Gábor virológust, a PTE Szentágothai János Kutatóközpont Virológiai Nemzeti Laboratóriumának kutatóját kérdeztük.
Nincs ismeretlen kórokozó
Az egész azzal kezdődött, hogy a ProMED-mailen november 21-én jelent meg egy beszámoló arról, hogy Pekingben és az ország egyes területein jelentősen növekedett a tüdőgyulladásos esetek száma, ami leginkább gyerekeket érint. A Pro-MED egy olyan információs oldal, ahova szakemberek tölthetnek fel rövid jelentéseket, egyfajta korai előrejelző rendszernek nevezhetjük.
A nemzetközi sajtó azonnal felkapta, és szenzációként számolt be az ismert, és folyamatosan bővülő részletekről. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) információt kért a kínai járványügyi szervekről, amelyek ezt meg is adták, vagyis nem titkolóztak.
A WHO álláspontja és a rendelkezésre álló információk alapján nincs szó új kórokozóról, és nincs a négy évvel ezelőttihez hasonló, Kínából induló járványveszély. A tüdőgyulladás hátterében egy régóta jól ismert baktérium, a Mycoplasma pneumoniae áll, a légúti megbetegedések magas számát pedig ennek fokozott jelenléte okozza, és az, hogy többféle kórokozó is jelen van egyszerre
– mondja a 24.hu-nak Kemenesi Gábor.
Az NNK tájékoztató oldala, az Egészségvonal szerint a Mycoplasma pneumoniae cseppfertőzéssel terjed, és az atipusos tüdőgyulladások egyik enyhe fajtáját okozza, a leggyakrabban 5–9 éves gyerekeknél. Azért atipusos, mert a tünetek lassan alakulnak ki, és sokáig nem hasonlítanak egyértelműen tüdőgyulladásra: láz, hidegrázás, kimerültség, köhögés (akár hónapokig), torokfájás, légzési nehézségek. Rendszerint enyhe lefolyású, antibiotikumokkal jól kezelhető.
Ehhez csatlakozik még olyan szezonális megbetegedések felfutása, mint az influenza és a koronavírus – ismeretlen kórokozó tehát nem ütötte fel a fejét, bár a káosz igencsak nagy, ami magyarázatra szorul.
Immunadósságot törlesztenek
A Covid miatti korlátozások egyéb cseppfertőzéssel terjedő vírusok terjedését is visszafogták, talán még sokan emlékeznek az „elmaradt” influenzajárványra, sőt az egyik influenzatörzs valószínűleg ki is pusztult. Amikor pedig a szabályok megszűntek, minden összekuszálódott:
A lezárt populációk évekig nem vagy csak nagyon kis számban estek át a szokásos fertőzéseken, kopott az úgynevezett immunmemóriánk. Emiatt átmenetileg kiszolgáltatottabbak lettünk a kórokozók támadásának akkor, amikor azok ismét a régi módon terjedhettek az emberek között. Világszinten lejátszódott ez a folyamat ott, ahol komoly korlátozásokat vezettek be.
Ezt látjuk most Kínában. A kormány 2022 végén adta fel a zéró toleranciát, ekkor kezdődött a fokozatos lazítás. A mostani ősz és tél azóta az első szezon a légúti megbetegedésekben: a vírusok és baktériumok újult erővel támadnak, hiszen a lakosság immunrendszerének ezekkel szembeni memóriája megkopott. Ez magyarázza a sok megbetegedést, ami túlterheli az egészségügyet annyira, hogy újabb kórházak megnyitására van szükség.
Idővel rendeződik majd a helyzet. A lényeg, hogy jelenleg nincs semmi látnivaló, nem számítunk arra, hogy bármi is »elindulna« Kínából
– emeli ki Kemenesi Gábor.
Közös stratégiára van szükség
Végezetül érdemes a WHO általános szerepéről is szót ejteni, miután a szervezet új, a járványkezelés hatékonyságát javító terve komoly támadásokat kap a populista térfélről – e szerint egy nemzetek felett álló „világkormány” kialakítása lenne a cél. Természetesen szó sincs ilyesmiről.
A Covid-járvány megmutatta, milyen óriási tragédiát és károkat képes okozni egy pandémia bármely fertőző betegség globális szintre emelkedésénél. Az emberiség gyakorlatilag megbénult: az országok egyenként, sokszor ötletszerűen cselekedtek, kísérleteztek, közel s távol nem volt egységes stratégia.
Az egyik legnagyobb hiba a gazdag országok készletezése volt a vakcinákból. Felvásárolták, amit csak tudtak – feleslegesen, aztán az oltóanyagok többségét a lejárati idő előtti napokban próbálták pánikszerűen szétszórni –, a harmadik világ országai ezért hiánnyal küzdöttek. Mondhatnánk, hogy vészhelyzetben mindenki magát és az övéit védi, de esetünkben ez visszaütött: a vírus globális kezelése a rendkívüli aránytalanságok miatt nem mondható kifejezetten sikeresnek. Hatékony, központi irányítással ez (is) elkerülhető lett volna.
Kemenesi Gábor a Nemzetközi Atomenergia-ügynökséget hozza példának: széleskörű felhatalmazással koordinálja ezt a rendkívül veszélyes üzemet azért, hogy megelőzhesse a bajt. Logikus, hogy a fertőző biológiai ágensek területén is legyen egy ilyen szervezet, a WHO javaslata pedig ezt a hatékonyságot szolgálná.
