Az emberek szexualitáshoz való viszonyát a középkorban elsősorban az egyház alakította, a klerikusok és teológusok korai álláspontja szerint a szex kizárólag két házastárs között, és pusztán gyermeknemzési céllal megengedett. Emiatt mind a házasságon kívüli, mind a nem gyermeknemzési céllal „elkövetett” aktus az egyház szemében bűnnek számított e bűn súlyát és következményeit pedig bizonyos körülmények határozták meg – írja a Múlt-kor.hu.
Fontos kérdés volt a mikor, a hogyan és a hol? Az egyházi ünnepek és a böjti napok a vasárnapokkal együtt általában tiltott időszaknak számítottak, emellett az egyházjog – a korabeli orvostudomány egyetértésével – önmegtartóztatásra szólított a nő menstruációja, terhessége, illetve laktációja idején.
Büntetést vont maga után
A szexuális aktust oly módon kellett folytatni, hogy lehetővé váljon a gyermek fogantatása. Bűnösnek számított tehát minden olyan gyakorlat, amely nem ezt szolgálta, illetve a fogantatás megakadályozását célozta. Szintén bűnnek tartották a kizárólag élvezeti célból történő közösülést. Különösen a szigorú, kora középkori penitenciálék különböző büntetéseket írtak elő azoknak, akik
A középkorban a szexet jobbára úgy értelmezték, mint egy, a férfi által a nőn végrehajtott cselekedetet, amelyet a nő vagy hagyott, vagy nem hagyott. Az olyan szexuális gyakorlatok, amelyekről úgy ítélték, aláássák a férfi dominanciáját (például ha a nő foglal helyet a férfin aktus közben), kevésbé voltak elfogadottak.
Sikátorban, temetőben vagy templomban
Habár a nőket a szex elszenvedőinek, a férfiakat pedig cselekvőinek tekintette a korabeli felfogás, az egyházi, az orvosi és az elbeszélő szövegekben egyaránt úgy ábrázolták a nőket – a kizárólag férfi szerzők –, mint vágytól fűtött lények, akik állandóan az aktus lehetőségét keresik, és gyakran a mágiától sem riadnak vissza vágyaik beteljesítése érdekében.
Igen keveset tudunk magáról a középkori emberek valós nemi életéről, lehetséges azonban, hogy a szex sem volt annyira intim cselekedet, mint amilyennek ma tartjuk. A források alapján annyi bizonyos, hogy sokan engedték át magukat az élvezeteknek a szabadban – a mezőkön, kertekben, sikátorokban, de akár a temetőben vagy – napközben, amikor kevesen jártak arra – üres templomokban, illetve házakban.
A középkori egyház azonban nem csak tiltásokkal szolgált a szexualitást illetően, legalábbis ami a házasságon belüli nemi életet illeti. Az érett középkor reformhangulatában egy praktikusabb hozzáállás került előtérbe, amely központi szerepet szentelt a szexnek a laikusok házasságában. Számos, egyháziak által írt értekezés érvel amellett, hogy a nemi életnek oroszlánrésze van a házaspár szerelmes érzelmeinek fenntartásában, utóbbiakat pedig a sikeres házasság egyik alappillérének tekintették.
