Csóka Gergely okleveles környezetmérnök, zaj- és rezgésvédelmi szakmérnök, a VIKÖTI Mérnök Iroda Kft. környezet- és természetvédelmi szakértője, a Magyar Mérnöki Kamara Környezetvédelmi Tagozatának szakértői testületének választott tagja, a Soproni Egyetem doktorandusz hallgatója a Másfélfok felületén közölt saját kutatáson alapuló cikket.
Az Országos Meteorológiai Szolgálat (OMSZ) adatai alapján az 1981-2010 közötti időszakban évente átlagosan 2 hőségnapot regisztráltak a fővárosban, ezeken a napokon a napi maximum hőmérséklet eléri vagy meghaladja 30 Celsius-fokot. A hőség komoly problémát okoz, megterheli az emberi szervezetet és az infrastruktúrát is. Különösen veszélyeztetettek a kisgyerekek, az idősek, illetve a valamilyen betegséggel élők, nem véletlen, hogy hőhullámos időszakok során a napi halálozás országosan nagyjából 15 százalékkal emelkedik.
Ha a pesszimista forgatókönyv valósul meg, és nem kezdjük el csökkenteni a kibocsátásokat, akkor a közelmúlthoz képest akár 25-ször több hőségnap is lehet átlagosan Budapesten. Az optimistább forgatókönyv alapján az emelkedés majdnem 50 százalékkal alacsonyabb lesz a század végéig, a jelenlegi emissziós szintek és kézzelfogható klímapolitikai vállalások ugyanakkor azt mutatják, hogy a világ inkább a pesszimista forgatókönyv irányába halad.
Több zöldfelület, kevesebb forróság
Ahogy Csóka Gergely is kiemeli: a több zöldfelület kevesebb hőségnapot jelent. Budapesten a városi zöldfelületek aránya kerületenként 1 és 75 százalék között mozog, a teljes Budapestre jellemző érték 45,7 százalék, amely látszólag kedvezőnek tekinthető, a magas érték azonban a Budai-hegységnek, illetve a külső kerületek nagyobb beépítetlen területeinek köszönhető. Ha százalékosítjuk kerületekre lebontva a zöldfelületek arányát, akkor látszik, hogy mennyire durván egyenlőtlen az eloszlás, valamint hogy kimutathatóan magas korreláció van a zöldfelületek mennyisége és a hőségnapok száma között.
A városi zöldfelületek aránya három belvárosi kerületben is igen alacsony: a VII. kerület 1,1, az V. kerület 3,4, a VI. kerület pedig 6,1 százalékkal bír. Az egy főre jutó zöldfelületek értéke is rendkívül alacsony, 137 négyzetméter a fővárosban, az átlagos arány azonban ismét csak nem takarja az ezekhez a területekhez való hozzáférés lehetőségét. Van, akinek a kerítése túloldalán kezdődik az erdő, és van, akinek egyetlen fa sincsen az utcájában.
A szám ráadásul még alacsonyabb lenne, ha nem lenne a XXIII. kerület kimagasló eredménye. Megállapítható, hogy bizonyosan csökkenthetők a hőségnapoknak való kitettségek és kockázatok, amennyiben növeljük a városi zöldfelületeinket.
Zöldíteni kell Budapestet
„Mindenekelőtt szemléletváltás szükséges. A városi fákat, cserjéket, fa- és cserjesorokat ugyanúgy közműnek szükséges tekinteni, mint például a víz- vagy gázvezetékeket. A zöldfelületek által nyújtott ökoszisztéma szolgáltatások, így azok értéke az időben előrehaladva folyamatosan növekszik.
A jövőben a klasszikus értelembe vett közművekkel, azok értékével legalább azonosnak tekintendők a zöldfelületek
– írja a szerző. Mint hozzáteszi, a jelenlegi zöldfelületeket kiemelt gondossággal szükséges óvni és kezelni, azok további csökkenését minden eszközzel meg kell akadályozni, és új zöldfelületeket kell kialakítani.
A szakértő úgy véli, a meglévő és az új zöldfelületeknek zöldfelületi rendszert kell alkotniuk, amelyben megvannak a szükséges számú és mértékű kapcsolódások. Az ilyen rendszereknél indokolt a kék-zöld infrastruktúra építése, amely az extrém esőzések kezelésében, valamint esővíz-gazdálkodásban egyaránt jó megoldást jelent.
A meglévő zöldfelületeken történő esetleges fa- és cserjepótlásoknál, illetve az új telepítéseknél figyelembe kellene venni a megváltozó és a várható melegebb, egyben szárazabb éghajlati viszonyokat. Szükséges a kizárólag pázsittal borított felületek csökkentése, mivel az ilyen felületeken a rövidre vágott fű hamar kiég, és kiszárad a talaj.
Az új faültetések esetén indokolt továbbá innovatív, a fák gyökérzetének kedvezőbb feltételeket biztosító technológiák alkalmazása és a törzsvédelemmel való ellátás. Csóka Gergely szerint a zöldfelületek gondozása során folyamatosan törekedni kell a jó egészségi állapot fenntartására, mivel a növények nagyobb léptékű elhalása akár nettó kibocsátóvá is tehetik az adott felületet, amellyel nem szén-dioxid megkötők, hanem kibocsátók lesznek.
