Szokás elmerengeni azon, mekkorát is változott a világgal együtt a közgondolkodás az elmúlt bő fél évszázadban. A legjobb példa talán az Egyesült Államoké, ahol az 1950-es, 1960-as években még tomboló faji szegregáció után néhány évtizeddel Barack Obama már elnök lehetett, aztán Donald Trumppal egy egészen más stílusú és tartalmú elnöki modell honosodott meg, és így még ma is igen élesek a viták a nemi egyenjogúság, a politikai korrektség vagy a szexizmus elítélése terén.
Amikor a közgondolkodás alakítóit vesszük számon, figyelmünk akaratlanul is a nagy formátumú politikusokra vagy a körülrajongott művészekre, esetleg korszakos gondolkodókra, kiemelkedő tudósokra összpontosul, pedig az „istenadta nép” tagjainak többségét nem ők, vagy nem elsősorban ők képesek elérni és befolyásolni. Jól tudjuk, hogy az elmúlt évek Amerikájának talán legnagyobb hatású véleményvezére az évtizedeken át talkshow-t vezető Oprah Winfrey volt, ezért a háború utáni évtizedek fő formálóit sem feltétlenül a Fehér Ház vagy az egyetemi campusok környékén kellene keresnünk.
Esther és Esther
Miközben a televízió lassan, de biztosan meghódította a világot, a nyomtatott sajtó elérése még sokáig vetekedett a villódzó képernyőével. A különböző magazinok, heti- és napilapok legolvasottabb hasábjai pedig nem feltétlenül a politikai vezércikkek, hanem az olvasók ügyes-bajos gondjaira megoldásokat kínáló tanácsadó rovatok voltak. Ennek a műfajnak pedig az 1950-es évek közepétől egészen az ezredfordulóig két koronázatlan királynője volt: Esther Pauline Friedman és Pauline Esther Friedman.
Nem, kedves olvasó, nem elírásról, hanem furcsa humorú szülőkről van szó, az 1918. július 4-én, 17 perc különbséggel világra jött egypetéjű ikerpár tagjai ugyanazokat a keresztneveket viselték. A családban előbbit, a később férje nevét felvevő Esther Pauline Lederert Eppie-nek, a házassága után Pauline Esther Phillips néven alkotó nővérét pedig Popónak becézték. Ismertebb neveiken: Eppie Ann Landers, Popo pedig Abigail van Buren néven írta alá válaszait.
A két tanácsadó
Eleinte a fiatalabb nővér járt előrébb: a pszichológia és újságírás szakot végzett Esther Lederer 1955-ben, alapítójának halála után vette át a Chicago Sun-Times elsősorban kismamáknak szóló tanácsadó rovatát, az Ask Annt (Kérdezd Annát). Ugyan hasonló rovat számos újságban volt, „Anna” új hangvételt és új témákat hozott a műfajba. A pelenkamosás legcélravezetőbb módozatai helyett Lederer egyre komolyabb kérdésekkel foglalkozott, a párkapcsolati gondok mellett terítékre kerültek a pszichológiai problémák, majd olyan kényes témák is, mint például a homoszexualitás, az abortusz vagy éppen a liberális amerikai fegyverviselési törvények.
Testvére egy darabig besegített „Ann”-nek, de miután ezt a főnökeik megtiltották, Ester Philips a következő évben egy rivális újságnak ajánlotta fel egy végül Dear Abby címet kapó tanácsadó rovat szerkesztését. A hasonlóan üdítő hangvételű írások itt is nagy sikert arattak, és mivel a területi alapon kiadott újságok országos szindikátusokba szerveződtek, a két rovat újságok százaiban jelent meg, később pedig külföldi, sőt idegen nyelvekre lefordított változataik is elindultak. Olvasottságuk csúcsán a nővérek
A rivalizálás nyomán összekülönböztek egymással, és bár a nyilvánosság előtt 1964-ben kibékültek, valójában Lederer 2002-es halála idején sem voltak beszélő viszonyban.
Vitriolos humor
Írásaikban azonban hasonló, az ’50-es években igencsak liberálisnak számító elveket képviseltek: élesen kikeltek a rasszizmus és a szexizmus megnyilvánulásai ellen, kiálltak a nők abortuszhoz való joga, illetve a homoszexualitás legalizálása mellett. Lederert utóbbi kérdésben megpróbálta cenzúrázni a rovatát közlő egyik újság, de miután megfenyegette a tulajdonost, hogy máshova viszi írásait, „bármit leírhatott, amihez csak kedve támadt”. Mai szemmel persze azért ők is egy másik kor szülöttei voltak, Ann például mindemellett hevesen ellenezte a szerinte „természetellenes” melegházasságot, és más témákban is időnként a ma sokak által maradinak minősített álláspontot képviselte.
A témaválasztás mellett népszerűségük másik titka az volt, hogy nem féltek a néha már-már vitriolos humortól sem. „Kedves Abby, mivel lehetne megváltoztatni egy férfit, aki 33 évi házasság után sem tartja távol magát más nőktől?” – hangzott egy feleség kérdése, mire „Kedves Abby” csak annyit válaszolt: „Hullamerevséggel.”
Az egészen a 2000-es évekig futó rovatok népszerűségét meglovagolva a testvérpár igazi sztárrá, sőt fogalommá vált Amerikában, és több kutatás is bizonyította, hogy jelentős hatással voltak olvasóik generációjának gondolkodásmódjára. A fentebb felsorolt kérdéseken túl egyik legfontosabb eredményük az volt, hogy a korábbi elfojtás helyett elfogadhatóvá, később szinte egyenesen kötelezővé változtatták azt, hogy az emberek problémáikkal, gondjaikkal orvosi, pszichológiai segítséget vegyenek igénybe. A két rovat utódai továbbra is keresettek maradtak, „Ann”-t Lederer egykori stábja, „Abby”-t Philips lánya tartotta életben a nővérek halála után.
