Ahogy a 24.hu is beszámolt róla, vasárnap eltűnt az OceanGate vállalat búvárhajója az Atlanti-óceán északi részén. A jármű épp a Titanichoz vitt turistákat és szakértőket. A kommunikáció egy és háromnegyed órával a merülés kezdete után szakadt meg a Titannal, amelyen legfeljebb 96 órára elegendő oxigén lehet.
A fedélzeten maximális a létszám, öten tartózkodnak rajta. Sajtóértesülések alapján a merülőeszközön van Hamish Harding brit milliárdos, Paul-Henry Nargeolet, a jármű francia pilótája, Stockton Rush, az OceanGate vezérigazgatója, valamint a pakisztáni Sahzada Davood és fia, Szuleman. A búvárhajót nagy erőkkel keresik.
Milyen típusú túrákat szervez az OceanGate, milyen jármű is a Titan, hogyan zajlik a mentés, és milyenek a kilátások? Többek között ezekre a kérdésekre próbálunk válaszolni.
Túra 3800 méteres mélységbe
A világ talán legismertebb hajója, a Titanic 1912-ben süllyedt el, miközben Európa irányából Amerika felé tartott. Roncsai ma Újfundlandtól mintegy 600 kilométerre, 3800 méteres mélységben nyugszanak. A maradványok szétszóródva fekszenek, az orr és a tat 800 méterre van egymástól, a környéket pedig rengeteg törmelék borítja.
A Titanicot 1985-ben fedezte fel egy francia-amerikai kutatócsapat. Az extrém mélység miatt a maradványok búvárfelszereléssel nem közelíthetők meg, ehelyett merülőhajókat szoktak használni.
A kutatások jelenleg is zajlanak a helyszínen, a közelmúltban például egy háromdimenziós modell készült a legendás roncsnál gyűjtött felvételek alapján. A hajó folyamatosan pusztul, ezért többször felmerült, hogy minél több elemét fel kellene hozni. A mentési jogot 1996-ban szerezte meg az RMS Titanic cég, amely az évek során több ezer tárgyat hozott fel, a kiemelést azonban sokan kritizálják állapotvédelmi és etikai okokból.
A roncsoknál nem pusztán tudományos munka folyik: turistautakat is szerveznek a maradványokhoz.
A cégnél egy expedíció nyolc napon át tart, ezért 250 ezer dollárt, azaz nagyjából 85 millió forintot kell fizetni – írja a BBC. Egy-egy mélytengeri túra megközelítőleg nyolcórás, és minden egyes útnak tudományos célja is van.
Nem tengeralattjáró
A küldetésekhez használt Titan valójában nem egy tengeralattjáró, hanem egy búvár- vagy merülőhajó. Míg egy tengeralattjáró önellátó, hosszabb ideig is képes önmagában működni, addig egy búvárhajó korlátozott erőforrásokkal bír, és külső támogatásra van szüksége, amelyet általában egy felszíni platform, hajó vagy egy másik tengeralattjáró biztosít. A Titan kiszolgálója ezúttal a Polar Prince kutatóhajó volt, amelyen a búvárhajó mellett az expedíció résztvevői is utaztak az Atlanti-óceánon.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A 6,7 méter hosszú, elektromos meghajtású Titanon legfeljebb négy misszióspecialista tartózkodhat a pilóta mellett, a jármű 4000 méteres mélységig tud ereszkedni – írja a The Guardian. A búvárhajó a legmodernebb világítási, navigációs és szonárrendszerekkel van felszerelve, az eszközhöz pedig kamerák és szenzorok is tartoznak. Az érzékelők a pilótának akár arról is küldhetnek jelzést, ha az egészség megóvása érdekében érdemes visszafordulni.
A CBS újságírója, David Pogue tavaly maga is eljutott a búvárhajóval a Titanichoz. A riporterrel az expedíció előtt lemondó nyilatkozatot írattak alá, amivel tudomásul vette, hogy a Titan kísérleti eszköz, azt egyetlen szabályozó testület sem hagyta jóvá vagy tanúsította, használata pedig fizikai sérülést, fogyatékosságot, érzelmi traumát vagy halált okozhat.
Hogy pontosan mi történhetett a járművel, azzal kapcsolatban egyelőre csak találgatni lehet. A Titan már közel lehetett az óceánfenékhez, amikor megszakadt a kommunikáció – nagyjából két óra szükséges a leereszkedéshez. Frank Owen, az Ausztrál Királyi Haditengerészet nyugalmazott tisztje szerint a roncs környezete a szétszóródott törmelékek miatt meglehetősen veszélyes.
Két forgatókönyv
Amennyiben a búvárhajó beragadt, esetleg energiaellátási vagy kommunikációs gondja akadt, vannak rajta olyan súlyok, amelyeket kiengedve képes a felszínre emelkedni, ahol aztán fényvisszaverő felületeivel feltűnést kelthet. Ha a kommunikáció és az energiaszint közben helyreáll, egyéb jelzéseket is küldhetnek.
Abban az esetben, ha volt lehetőségük a felemelkedésre, a Titan jelenleg is az óceánon sodródhat, várva, hogy megtalálják. David Marquet egykori tengeralattjáró-parancsnok szerint, mivel a jármű ajtaja kívülről nyitható, az idő így is igencsak sürget – írja az ABC.
Alistair Greig, a University College London mérnöke szerint egy másik, sokkal rosszabb forgatókönyv alapján szivárgás alakulhatott ki. A szakértő úgy véli, amennyiben a Titan az óceánfenéken maradt, és nem tud feljönni, rendkívül korlátozottak a lehetőségek.
Chris Parry, a Brit Királyi Haditengerészet volt admirálisa szerint egy tengerfenéki mentés kifejezetten nehéz művelet. „Maga a Titanic egy árokban fekszik, és rengeteg törmelék van körülötte” – nyilatkozta. Nagyon kevés olyan jármű van, amely egyáltalán képes lemerülni kellő mélységbe, a kiemelés mellett maga a lokalizálás is óriási kihívás.
A keresést az amerikai parti őrség vezeti, a kutatásban az amerikai haditengerészet, a kanadai parti őrség és a kanadai hadsereg is részt vesz. A Titant a felszínen repülőgépekkel, a Polar Prince-szel és más hajókkal keresik, a mélységet pedig szonáros bójákkal fésülik át. David Concannon, az OceanGate tanácsadója szerint egy távirányítású merülő eszközt is be akarnak vetni.
A keresés és a mentés nem egyszerű, ráadásul az időjárási viszonyok sem kedvezőek. Az azonban segítséget jelenthet, hogy tudják, hol járt a Titan a kommunikáció elvesztésekor.
A kilátások ennek ellenére nem jók, a mélytengeri mentések hatékonysága alacsony. A CNN szerint az eddigi legmélyebb mentés 1973-ban történt, akkor két személyt sikerült felhozni 480 méterről a Pisces III búvárhajóról.
