Először sikerült dokumentálni, ahogy egy cetcápa az óceán fenekénél eszik – írja a Live Science. A trópusi vizekben előforduló faj a legnagyobb cápa, amely akár 18 méter hosszúra is megnőhet. Bár megjelenése félelmet kelthet, az emberre teljesen ártalmatlan.
A cetcápa egyedszáma a becslések alapján az elmúlt 75 évben több mint 50 százalékkal csökkenhetett. A mostani megfigyelés azt igazolja, hogy nagyon sokat nem tudunk még erről a fajról.
A videó a mexikói La Paz térségében készült, a környéken nagy számban vannak jelen cetcápák. A felvételt Joel Gayford, az Imperial College London munkatársa és kollégái külön tanulmányban mutatták be. La Paz környékén több idegenvezető beleegyezett, hogy megosztja a helyi kutatókkal azokat a videókat, amelyeken a cápák szokatlan viselkedése szerepel, így találkozhattak Gayfordék a különleges felvétellel.
A cetcápák általában úszva vagy a felszínen lévő vizet elnyelve szűrik ki a planktont és a krillt. Hogy a videón szereplő egyed pontosan mit kutatott, azt nem tudni, de Gayfordék szerint talán a tengerfenéken élő rákféléket, úgynevezett ászkákat kereste.
Hasonló viselkedést még nem dokumentáltak a fajnál, igaz, az ilyen típusú táplálkozás nem teljesen meglepő. A plankton nappal lemerülhet az óceánban, logikus tehát, hogy a cetcápák időnként odalent is táplálkozzanak. Korábbi, a faj táplálkozásának biokémiájára fókuszáló vizsgálatok ráadásul már felfedték, hogy az állatok élelmük egy részét a tengerfenékről szerezhetik be.
Impressive footage!
First evidence of whale #sharks feeding upon benthic prey 🦈Whitehead & @JoelGayford 2023 J Fish Biol First record of bottom-feeding behaviour in the whale shark (Rhincodon typus)https://t.co/I051olPf6w pic.twitter.com/0vMh4sTfS3
— Prof. Christine Böhmer (@VertEvo) May 23, 2023
Gayford szerint lehetséges, hogy ez a fajta viselkedés egyébként nem ritka a partoktól távol, ahol az emberek nem találkoznak a cetcápákkal. Egy másik magyarázat, hogy a mélybeli táplálkozás akkor fordul csak elő, amikor egyébként kevés az élelem.
A mostani tanulmány azt bizonyítja, hogy bár a cápaturizmusnak lehetnek negatív ökológiai következményei, a túravezetők megfigyelései hasznosak a tudomány számára.