Mire szolgált a vomitorium az ókori Rómában? A megfejtés valószínűleg magában a névben rejtőzik (az angol „vomit” szó „hányást” jelent): olyan helyről van szó, ahol az ember kiadhatta magából mindazt a felesleget, amellyel korábban megterhelte a szervezetét. Nyilván a rómaiak körében, akiknek a lakomázási szokásairól sok rosszat tudnánk mondani, igencsak népszerű lehetett egy ilyen helyiség, nemdebár?
Nos, rossz helyen keresgélünk. Egészen másról van szó: a többes számban vomitariának nevezett építészeti konstrukciók nem a gazdagok ebédlőjéhez csatlakoztak, hanem a színházak, amfiteátrumok jellemzői voltak (egyfajta ki- és bejáratok a padsorok között).
A kifejezést először az V. században élt író, Macrobius használta Saturnalia című művében, amelyben érzékletesen kifejtette, miként „okádják ki magukból” a tömegeket a szórakoztató közlétesítmények padsorai közötti átjárók. A lakomázáshoz köthető félreértésért a XIX. századi írók, újságírók a felelősek, akik egymást túllicitálva terjesztették ezt, hiszen könnyen hozzáköthető volt a rómaiak mértéktelenségéről a közvéleményben még ma is elterjedt elképzeléshez. Ebben a tekintetben viszont a vomitoriumot fel kell mentenünk minden vádpont alól: sokkal ártatlanabb hely annál, mint sokan gondolták.
