A parókákat, álhajakat különböző esztétikai és egészségügyi okokból alkalmazták fejfedőként elődeink, tulajdonképpen már az írott történelem kezdetétől. Hol nagyobb népszerűségre tettek szert, hol kissé háttérbe szorultak, ez országonként és korszakonként is változott.
A XVII-XVIII. században viszont részben a szifilisz terjedése miatt jöttek divatba. A nemi úton terjedő betegségnek, amely először a XV. században söpört végig Európán, sokféle tünete volt, így a nyílt sebek és kiütések megjelenése vagy a hajhullás. A paróka így a szifilisz látható jeleinek eltüntetésére is jó eszköz volt.
Ugyan a beporzott paróka viselése még nem feltétlenül árulkodott az illető nemi betegségéről, egy nemrégiben közzétett tanulmány kimutatta, hogy a XVIII. századi Londonban minden ötödik városlakó a harmincas évei közepéig elkapta a szifiliszt.
