1848 első hónapjaiban forradalmi hullám söpört végig Európán. Januárban a szicíliai Palermóban és Nápolyban tört ki felkelés a Bourbon-ház királyi abszolutizmusa ellen, februárban a párizsi nép zavarta el a nagypolgárság érdekeit szem előtt tartó „polgárkirályt”, az 1830-as forradalom óta uralkodó Lajos Fülöpöt. A forradalmárok újból kikiáltották a köztársaságot, és új választásokat rendeztek a felnőtt férfiak általános és titkos választójoga alapján.
Poroszország beolvad Németországba
Február végén tüntetésekre került sor több német városban is. Február 28-án Heinrich von Gagern báró, liberális politikus a hesseni tartományi gyűlésen a 35 önálló fejedelemségből és négy szabad városból álló Német Szövetség megújítását és az egész német nemzetet képviselő alkotmányozó nemzetgyűlés összehívását kezdeményezte. Mások demokratikus jogokat, alkotmányt, sajtószabadságot, esküdtszékek felállítását, a gyülekezési jog biztosítását követelték. Bécsben utcai tüntetésekre, sőt összecsapásokra került sor a „rend őreivel”, amelyek március 13-án a gyűlölt ancien régime-et megtestesítő államkancellár, Metternich lemondásához és meneküléséhez vezettek.
A március 20-i müncheni zavargások után a bajor uralkodó, I. Lajos kénytelen volt trónját átengedni fiának, II. Miksának, Berlinben március 19-ig tombolt a polgárháború. Az uralkodó, IV. Frigyes Vilmos porosz király ekkor kivonta a katonaságot Berlinből, és előremeneküléssel próbálkozott: március 21-én néhány miniszterével és tábornokával ünnepélyesen átlovagolt Berlinen, és elkötelezte magát a német egységmozgalom mellett. A berlini egyetem hallgatóihoz intézett beszédében kijelentette, hogy személyes feladatának tekinti, hogy ezt az egységet a német uralkodók és az egész nép élére állva megvalósítsa.
Ma felöltöttem az ősi német színeket, és népemmel együtt a Német Birodalom tiszteletre méltó zászlója alá álltam. Poroszország beolvad Németországba
– jelentette ki.
Nemzetgyűlés Frankfurtban
Frigyes Vilmos össznémet kezdeményezésének a fogadtatása ellentmondásos volt. Poroszországon belül jelentős támogatottsággal rendelkezett, ám a többi német államban inkább elutasítással vagy tartózkodással viszonyultak hozzá, sem az egyes fejedelemségek elitjei, sem a reformokra törekvő liberálisok nem bíztak a porosz uralkodóban és környezetében. A kibővített porosz országgyűlés alkotmányozó nemzetgyűlésként való elismerése helyett ezért von Gagern kezdeményezését elfogadva, új választásokon alapuló össznémet nemzetgyűlés összehívását határozták el Frankfurtba, az egykori Szent Német-római Birodalom régi koronázóvárosába.
Az átalakulás előkészítése céljából 1848. március 31-én Frankfurtban összeült az úgynevezett előparlament, amely április 3-ig ülésezett, a munkában egész Németország területéről 574 – döntően liberális és demokrata – politikus vett részt. Ausztriát azonban csak két fő képviselte, Cseh- és Morvaországot pedig senki, ami jól mutatta a Német Szövetség tartományi megosztottságát. De megosztottak voltak a képviselők politikai jövőképük szerint is. A kisebbségben lévő baloldali radikálisok forradalmi nézeteket hangoztattak, s a monarchikus államformával egyszer és mindenkorra le akartak számolni. Helyette – amerikai mintára – egy olyan szövetségi köztársaságot képzeltek el, amelynek élén a szabadon választott államelnök állna. A többséget képviselő mérsékeltek, akiket von Gagern báró vezetett, viszont ragaszkodtak a monarchiához, bármelyik dinasztiából kerüljön is ki az új uralkodó, és a forradalmi mozgalmak bátorítása helyett a békés evolúció programját támogatták.
Az ellentétek az előparlament feloszlása után is folytatódtak. A baloldali radikálisok meg akarták akadályozni a májusra kiírt nemzetgyűlési választásokat, és ennek érdekében felkelést kezdeményeztek. Bár mozgalmukhoz több ezren csatlakoztak, a kormánycsapatok április végére mindenütt helyreállították a rendet. A májusi választások után, május 18-án a frankfurti Pál-templomban összeült az első össznémet parlament. Az 585 képviselő két legfontosabb feladata az új német állam határainak – „nagynémet”: az osztrák tartományokkal, vagy „kisnémet”: nélkülük – a megállapítása és az új állam alkotmányának a kidolgozása volt. A többség a „kisnémet” megoldást és az alkotmányos monarchiát támogatta, amit 1849. március 28-ára el is fogadtak.
Határozatuk azonban csak elvi jelentőséggel bírt, gyakorlatival nem, mert a pozícióját időközben megszilárdító porosz király nem fogadta el a számára felajánlott császári koronát, és persze elutasította az 1848 decemberében trónra lépett I. Ferenc József is. A német egység – annak „kisnémet” formájában – ezért csak 1871-ben tudott megvalósulni, a porosz uralkodóház vezetésével.
Kiemelt képünkön IV. Frigyes Vilmos porosz király előtt tiszteleg a polgárőrség és a lövészek, Berlin 1848.
