Kokainnal növelték a katonák harcikedvét az első világháborúban – írja a Múlt-kor. A kokacserje levele a világon az egyik legrégebb óta fogyasztott kábítószer, Dél-Amerika őslakosai már évezredek óta ismerik, feszültségoldóként, fájdalomcsillapítóként és egyéb orvosi célokra is használják.
Kokain Európában
Az európai hatalmak először a 19. században figyeltek fel arra, hogy kokacserjével növelhető a katonák fizikai állóképessége és harci kedve. William Miller angol tiszt a perui függetlenségi háborúban a helyi hadsereg mellett harcolt, ekkor vette észre, hogy a kokalevelek rágása kiválóan növeli a perui katonák erejét és terhelhetőségét. Ezt követően Európa fegyveres erői is elkezdték felismerni a koka egyedi tulajdonságait és hadi alkalmazásának lehetőségét.
Albert Niemann kémikusnak 1859-ben a világon elsőként sikerült kokacserjéből szintetizált kokaint előállítania, találmányát a következő évben szabadalmaztatta, 1862-ben pedig a Merck gyógyszeripari cég meg is kezdte a kokain előállítását. A vállalat úgy hirdette termékét, mint stimulánst, amely kimondottan alkalmas a test munkaképességének növelésére bármiféle veszélyes mellékhatás nélkül.
A nagy háború csodaszere
Ebben az időben a szer katonai hozadékát nem is az általános erő- és állóképesség-növelésben, hanem az étvágycsökkentő hatásában látták, merthogy 15-20 százalékkal csökkenthetőnek látszott az élelmezés költsége.
A német pilóták a hosszú repülőutakon fogyasztották a szert, és a francia feljegyzések szerint az ő repülőseik is igencsak kedvelték, a kokain azonban minden bizonnyal sokkal népszerűbb volt a gyalogság, mint a pilóták körében.
A kokaint a katonák nem mindig önszántukból fogyasztották: szakértők napjainkban arra következtetnek, valószínűleg gyakran előfordult, hogy ételükbe, italukba csempészték a szert tudtukon kívül.
Az ausztrál katonák a gallipoli csata előtt például jelentős mennyiséget kaptak a drogból, sőt a sebesülteket is kokainnal és morfiummal kezelték. Nem meglepő módon sokan szoktak rá ezekre a szerekre, és maradtak függők a felépülésük után is. Ez volt az európai nagyhatalmak hadseregeiben a szörnyű valóság.
