Egy új vizsgálat alapján a szélsőséges poligámia gyakran okozza a hím déli elefántfókák korai elhullását – írja az MTI a The Guardianre hivatkozva. A kutatók 14 ezer déli elefántfókát (Mirounga leonina) tanulmányoztak a Csendes-óceán délnyugati részén található Macquarie-szigeten. Megállapították, hogy míg a hímek és a nőstények túlélési aránya a fiatal egyedek esetében nagyjából hasonló, a hímek esélye nyolcéves koruk után rohamosan csökken, és körülbelül 50 százalékra esik, míg a nőstények túlélési aránya 80 százalék marad.
A déli elefántfókáknál a nemek mérete jelentősen különbözik egymástól: a kifejlett hímek súlya közel ötszöröse lehet a nőstényekének. A méretbeli eltérések az állatok ivarérése során, jellemzően három- és hatéves kor között kezdenek megmutatkozni.
Sophia Volzke, a Tasmaniai Egyetem doktorandusza és a Royal Society Open Science című folyóiratban megjelent tanulmány vezető szerzője szerint a legnagyobb és legkövérebb hímek reprodukciós előnyt élveznek. „Csak az óceánból tudnak táplálékhoz jutni” – mondta a szakértő, hozzátéve, hogy amikor szaporodás céljából a szárazföldre jönnek, más hímekkel versenyeznek a nőstényekért. „Szükségük van elraktározott zsírkészletekre a harchoz, és hogy képesek legyenek hetekig vagy hónapokig életben maradni a szárazföldön anélkül, hogy bármit is ennének” – nyilatkozta.
A fajra a szélsőséges poligámia jellemző, ez azt jelenti, hogy a legnagyobb és legdominánsabb hímek – az úgynevezett strandmesterek – szűk csoportja vezeti az ivarérett nőstények háremeit.
Egyetlen jól megtermett strandmester akár száz nőstényből álló háremmel is bírhat
– mondta Volzke. A kutató szerint ha a háremek ekkorára nőnek, előfordulhat, hogy egy fiatalabb hímnek engedélyezik, hogy a strandmester segédje legyen.
A kutató hozzátette, mindössze a hímek négy százaléka válik strandmesterré. Ezeknek a fókáknak a bőgése messze elhallatszik, ami legtöbbször elijeszti a többi hímet a partra szállástól. A szakértő úgy vélik: az ivarérett hímekre nehezedő versenykényszer arra készteti őket, hogy minél gyorsabban hízzanak, ehhez azonban olyan tengeri területeken kell vadászniuk, ahol több ragadozó él.
A tanulmány szerzői rámutattak: a kifejlett fókahímek a sekélyebb vizekre összpontosítják táplálékszerzési erőfeszítéseiket, de ezeket a táplálékban rendkívül gazdag helyeket más tengeri ragadozók, például kardszárnyú delfinek és cápák is látogatják. Volzke szerint bár a hím fókák körülbelül hatéves koruktól ivarérettek, csak kilenc-tizenkét éves korukra válnak szociálisan elég versenyképessé a sikeres szaporodáshoz.
A déli elefántfókák az év nagy részét a tengeren töltik. A hímek minden augusztusban partra szállnak a Macquarie-szigeten, hogy megpróbálják megalapozni dominanciájukat a helyi területek felett. A nőstények szeptemberben érkeznek, és csoportokba tömörülnek, a hímek aztán megpróbálják megvédeni ezeket a csoportokat.
Cikkünk a European Climate Foundationnel zajló együttműködésünk keretében készült.
